szakmai dolgok

Ott. Voltunk. Gombaszögön. 

Először ellenálltunk (nekem nem volt kedvem menni. mert azt éreztem, hogy öreg vagyok már ehhez. de aztán kiderült, hogy nem. csak régi. a kettő nem ugyanaz).

Aztán lelkesedtünk.

Aztán féltünk (perszehogy féltünk, annyisok közünk van hozzá, meg mindenhez, amiből ezt az egészet létreálmodták, hogy túl sok a vesztenivalója a lelkünknek).

Aztán kitaláltuk. És meglepődtünk. És megperzselődtünk mindentől, ami ott létrejött. És büszkék vagyunk mindenkire, aki a lelkét tette bele. Meg a többit. 

És be kell vallanom, ahogy nézem a cuki többieket, akik a fészbúkon tobzódnak, hogy nem bír hazaérni a lelkük, és mindent azonnal elolvasok, amit Gombaszögről írtak, és végtelenül felmegy bennem a pumpa, amikor egy magyarországi kormánykedvenc ügyfelem azt válaszolja a "Gombaszögön voltam" mondatomra, hogy "én meg Martfeszten. Jövőre gyere te is", hogy az én lelkem sem bír még onnan hazajönni a fenyőfák közül. 

Azt mindig is tudtam, hogy számokkal értékelni valakinek a teljesítményét az iskolán belül badarság. Legalábbis pedagógiai szempontból. Mert az, hogy a diák tudja, nem tudja, sejti vagy legalább látta már valaha a tananyagot, és erre kap egy egyetlen számból álló értékelést, vagy inkább mércét, egyáltalán nem járul hozzá, hogy ő azt a dolgot holnap jobban tudja. 

Azt gondoltam ugyanakkor, hogy mégis hozhat tanulást, ha próbálkozunk vele, legalább arra lesz jó, hogy kipróbáljuk a módszer korlátait, meg hogy a kereteken belül milyen lehetőséget ad az önértékelés fejlesztésére. 

Többszörösen bebizonyosodott tény, hogy ez emberek még a szexuális életüknél is intimebb témának tartják a pénzügyi helyzetüket. Tehát fesztelenebbül beszélgetünk szexről, mint pénzről. Ez igaz rám is. Most mégis a TANDEM pénzügyi helyzetéről szeretnék írni, ami valóban nehezebb téma, mint a munkatársak szerelmi életét tárgyaló pletykarovatot indítanám útjára.

“A flow akkor következik be, amikor testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon összehangolódik, és egy bizonyos tudatállapot övezetébe tart minket. Amikor ilyen, meditációhoz közeli tudatállapotban dolgozunk, nagyobb az energiánk, a koncentráló képességünk és hatóképességünk, mint amikor megszokott módon dolgozunk valamin. A flow segít, hogy örömet találjunk a legtöbb rutintevékenységben, például az ismétlődő gyakorlásban vagy készségeink fejlesztésében.” – írja a Wikipédia arról, hogy mi a flow élmény.

Egyébként pedig ezt a kifejezést már egészen köznyelvi módon is használjuk az olyan tevékenységekre, amelyekbe különleges lelkesedéssel veszünk részt és úgy érezzük, töltekezést jelentenek.

A tréneri munka legérzékelhetőbb és a kívülállók számára is legmegfoghatóbb része maga a tréning folyamata: a közös munka a csoporttagokkal. Valahogy úgy, mint ahogy a fociban is a mérkőzés áll a figyelem középpontjában és nem a tréning, vagy a nyári felkészülés. Pedig ugyanúgy, ahogy a fociban se lehet látványosan, élvezetesen és sikeresen kergetni a bőrt a tétmeccseken előzetes edzés és utólagos elemzés nélkül, úgy a tréningeknek is elengedhetetlen része a felkészülés és a kiértékelés, mert nagyon nagy részük van egy-egy képzés sikerében.

Ahhoz, hogy egy tevékenység örömöt okozzon, szükség van a folyamatos visszacsatolásra, arra, hogy a tevékenység alanya visszajelzéseket kapjon, hogy a munkájának értelme, gyümölcse, eredménye van. Valami ilyesmit állít Csíkszentmihályi Mihály.

A saját tapasztalatom azt mondatja velem, hogy igaza van. A tréneri munkában a képzések alatti visszajelzések, a résztvevőkön észlelhető változások és a céljaik irányában történő fejlődések, változások azok a rövid távú visszacsatolások, amik (többek között) örömtelivé varázsolják ezt a tevékenységet.

Mikor szeptember egyik hétvégéjén épp befejeztük a playback-képzést, Donáth Attilával még mártóztunk egyet a Balatonban mielőtt indultam volna haza. Sok mindenről beszélgettünk, többek között arról is, hogy még ő is folyamatosan képezi magát, dolgozik a saját fejlődésén. Ha ezt egy húsz éves tapasztalattal rendelkező tréner mondja, akkor nekem se válik szégyenemre elárulnom, hogy a hétvégén trénerasszisztensként testközelből lehettem a részese egy olyan képzésnek, amelyben legalább annyit tanultam, mint maguk a résztvevők.

Ahogy azt már Kriszta is megírta, félÚTon járnak az Útvonaltervező csoportjaink. Ennek apropóján a pozsonyi képzésre ellátogatott a Pátria rádió is, és mikrofonvégre kapta a fővárosi csoport két trénerét, Zöld Erikát és Hodossy Zoltánt, illetve néhány résztvevő is elmondta a benyomásait a képzésről. Aki szombaton reggel fél nyolc tájékában nem hallotta volna, az most meghallgathatja a riportot itt.

ide jon a media

Kapcsolódó írás:

Az Útvonaltervező a Pátriában 1.

Nos hát, mire eljutottam oda, hogy megírjam a “hurrá, beindultak az Útvonaltervező csoportjaink” bejegyzést, úgy elszaladt az idő, hogy majdnem mindegyiknél félúton járunk.
S hogy mi minden van?
Vannak nagy és mély kérdések a “mi legyek, ha nagy leszek” kérdéskörben.
Vannak “már el is felejtettem, hogy milyen jó játszani” – sóhajok.
Vannak racionális lányok és művész-filozófus fiúk,
művész lányok és két lábbal a földön járó fiúk.
Hogy ki ne feledjem: van ellenállás és bizonytalanság, gyanús is lenne, ha nem lenne.
És van sok emberszeretet, nyitottság és bátorság ezekben a csoportokban, illetve leginkább az emberekben, akik a csoportokat alkotják.

Örömteli élmény ismét valami újban úttörőnek lenni, és megerősítő az, hogy velünk jöttök, kedves útvonaltervezők!