önismeret

A bölcs ókori görögök kétféle időfogalmat használtak: a kronosz szó jelentette a múló időt, az óraidőt, amikor napok, órák, percek váltják egymást. Azt az időt, ami telik tőlünk függetlenül is, és ami meghatározza, keretbe rendezi a mindennapjainkat. A kairosz pedig a minőségi időt, szent időt, alkalmas időt jelentette. Amit nem a múlása jellemez, a percek ketyegése, hanem a megélés minősége, mélysége, csodája. 

Ilyesfajta szent időben volt lehetőségünk osztozni idén a Gombaszögi Nyári Táborban mindazokkal, akik részt vettek a Labirintus Udvar létreálmodásában, megtöltésében, működtetésében, és ezt tudtuk kínálni azoknak is, akik a vendégeink voltak: egy teára, egy meditációra, egy csoportos foglalkozásra, játékra, előadásra vagy E(s)zti mesére. 

Szerintetek mit jelent az, hogyha mindkét postafiókomban tömérdek elolvasásra váró levél tárgyában szerepel a Gombaszög címszó? Számomra hatalmas boldogságot jelent! Hogy miért? Mert a mindenkori gombaszögi táborokat a szlovmagy ifjúság nagyon fontos eseményének tartom és megtisztelő bármilyen módon is kapcsolódni ehhez. Amikor déhásként belefogtunk pár év kihagyása után újraszervezni a tábort, tudtuk, hogy ezzel tartozunk a múltnak és hozunk valami nagyon jót a jövőnek. Azt, hogy ennyire jót, szerintem senki se merte gondolni. A mostani szervező csapat egy igazi nagy találkozó hellyé tette ezt az eseményt úgy, hogy közben minden annyira barátságos és közvetlen a táborban. Igazán jól esik ott lenni. Idén sem lesz másként!Márcsak azért sem, mert idén tovább bővül a tábori programok kínálata, mi is saját udvarral leszünk jelen.

Minden évben, sőt, minden alkalommal, amikor végighallgatom a szenvedéstörténetet, a Pilátus résznél, amikor hezitál, hogy hogyan is döntsön, mindig elfog a remény. Ez az a pillanat, amit valahogyan sorsfordítnak érzek. Ráadásul el is hiszem minden alkalommal, hogy képes rá - szembefordulni a világgal, ráhagyatkozni és vállalni azt, amit legbelül igaznak érez. Elengedni a férfit, akit nem tart bűnösnek. Milyen nagy dolog is az, ha valaki képes erre - nem úgy tenni, ahogyan szokás vagy ahogyan azt mindenki elvárja tőle, hanem ráhagyatkozni Istenre, a sorsra és hinni magában, megérzéseiben, ösztöneiben. Jézus ezt tette. Pilátus hezitált, aztán mégsem. 

Persze a kérdés leginkább önmagamnak szól, én képes vagyok-e, mikor és mitől függ ez - ráhagyatkozni és bízni, hinni? 

Hát ilyen gondolatok pörögnek bennem a feltámadásra készülődve. 

Nekem a tavasz jázminillat. Narancsvirág-emlék. Folytonos álmosság. Biciklizés csíkos pólóban, piros cipőben. Napszemüveg. Szélben lobogó haj. Esőben tocsakoló gumicsizmák, lődörgések a városban, kávé a teraszon.

Nekem a mostani tavasz a kimondott szavak ideje is. Sajgó nemek, próbálkozó igenek, barátnés mesélések, testvéri megegyezések, meddő kérések. Hal(l)hatatlan imák.

Most nekem ez egy mese a bolond kútásóról Lázár Ervintől... 

A bolond kútásó

A bolond kútásó csinált már száz kutat is – ezeret is. Az ásója elébb karcos földbe vájt, aztán lágy agyagba, s aztán tocsogott és locsogott. Volt úgy, hogy sziklát is kellett csákányoznia, de csinálta, vágta, repesztette, ameddig nem tocsogott és locsogott. Ilyenkor a kútásó felnézett a sötétből, kicsit elvakította a becsillanó kerek égdarab, de mit sem törődött vele, elkiáltotta magát: víz!

Az emberek meg örültek a víznek, akkor is, amikor szikes réteken pár méter mélyről kiáltott, s akkor is, amikor várudvarok közepén mélységes mélyből bugyborékolt föl a kiáltás: víz!

Becsülték a kútásót, pénzt adtak neki, frissen sült pogácsát, fekhelyet, kalaplengetést. Dehogyis nevezték bolondnak!

Lehullott falevelek. Zizegő avar. Mélységes színek. Földi illatok. A tökleves íze, almáspiték fahéjas bolondozása. Hajnali köd. Csípős hideg. Bölcs napsugarak és az utolsó, teraszon iszogatott tejes kávé az idén.  Ez mind az én őszöm, a év legszebb, legsúlyosabb, legmélyebb időszaka.

Mikor elkezdenek a falevelek színei változni – mélyvörösre, sötétzöldre, finom sárgára, földbarnára – én is változom. Mint a falevelek színei, bennem is elmélyülnek az év eseményei. A nyár felelőtlensége és felhőtlensége után  mintha minden kicsit fontosabb lenne, érdemesebb az időre.  Csodálatosnak tartom, ahogy a természet figyelmeztet és megmutat. Arra sarkall, hogy én is merüljek el, hatoljak a színek, érzések, történések mélyéig.  Hogy bölcsen bánjak a rám bízott idővel, mert elmúlik; nem csak az idő, de az érzések, képek, élmények is egyedülállók, visszahozhatatlanok és megismétlhetetlenek.

Ott. Voltunk. Gombaszögön. 

Először ellenálltunk (nekem nem volt kedvem menni. mert azt éreztem, hogy öreg vagyok már ehhez. de aztán kiderült, hogy nem. csak régi. a kettő nem ugyanaz).

Aztán lelkesedtünk.

Aztán féltünk (perszehogy féltünk, annyisok közünk van hozzá, meg mindenhez, amiből ezt az egészet létreálmodták, hogy túl sok a vesztenivalója a lelkünknek).

Aztán kitaláltuk. És meglepődtünk. És megperzselődtünk mindentől, ami ott létrejött. És büszkék vagyunk mindenkire, aki a lelkét tette bele. Meg a többit. 

És be kell vallanom, ahogy nézem a cuki többieket, akik a fészbúkon tobzódnak, hogy nem bír hazaérni a lelkük, és mindent azonnal elolvasok, amit Gombaszögről írtak, és végtelenül felmegy bennem a pumpa, amikor egy magyarországi kormánykedvenc ügyfelem azt válaszolja a "Gombaszögön voltam" mondatomra, hogy "én meg Martfeszten. Jövőre gyere te is", hogy az én lelkem sem bír még onnan hazajönni a fenyőfák közül. 

Többszörösen bebizonyosodott tény, hogy ez emberek még a szexuális életüknél is intimebb témának tartják a pénzügyi helyzetüket. Tehát fesztelenebbül beszélgetünk szexről, mint pénzről. Ez igaz rám is. Most mégis a TANDEM pénzügyi helyzetéről szeretnék írni, ami valóban nehezebb téma, mint a munkatársak szerelmi életét tárgyaló pletykarovatot indítanám útjára.

Meghatározás: Az egyensúly általában egy rendszernek (biológiai, pszichológiai, fizikai, matematikai stb.) az az állapota, amelyben az egymásra ható erők hatásának összege zéró. 

„Valami furcsa összehangolódás, 
Valami ritka rend – 
Széthúzó erők erős egyensúlya, 
Mély belső bizonyosság idebent” (Reményik Sándor) 

Hát... valami ilyesmi ez.

Pisti