közösség

… szokta volt idézni Péter a bölcsességet önismereti csoportunk egy-egy meghatározó pontján.

Az utóbbi pár napban többször futottam neki, hogy megírjam ezt a bejegyzést, merthát az első TANDEMes Önismereti Csoportunk zárásáról már csak írni kell, de valahogy nem jött az ihlet. Aztán jöttem rá, a fent idézett mondat alapján, hogy ez egyrészt annak jele, hogy jól lezártuk, ha nem nagyon van, ami kikívánkozik belőlem. Másrészt meg az magyarázhatja, hogy új ajtókat nyitottunk meg azonnal.

Mindenesetre mi magunk is megnyíltunk és befogadtunk,

megfürödtünk egymás elfogadó szeretetében

többek lettünk néhány kötődéssel

és hiszem, hogy megszabadultunk egy-két fölösleges kötöttségtől

vagy legalábbis lépéseket tettünk afelé.

és ami még fontos, készültünk. valami Igazira:

Annyira szépséges, inspiráló,vicces és izgalmas, hogy a napokban két témára cuppanva az egész vezetőség a virtuális irodában dolgozik, hogy nyomot kell hagynia ennek. Úgy döntöttem a blogon lépem meg ezt a lenyomatot.
Jó veletek együtt dolgozni még így kilométeres távolságból is, jó példa ez arra, hogy korlátok csak a fejünkben léteznek. Pozitívba fordítva, ha a fejünkben megszüntetjük őket, nincs semmi korlát, nincs lehetetlen. Namaste

Amikor ezt a bejegyzést írom, úgy érzem magam valahogy, mintha a 2010-et bemutató filmünk DVD-jére szerkeszteném a “kimaradt jelenetek” kategóriát.
A visszatekintőink megírása óta történt ugyanis néhány fontos dolog, amire büszke vagyok és szeretném ezeket megosztani.
Hálás vagyok az életnek azért, hogy az elmúlt két hétben annyi minőségi időt tudtunk együtt tölteni baráti minőségben is, amennyit. Hogy velem ünnepeltétek a sorsfordító 28. szülinapomat, hogy utaztunk együtt téli tájakon, hogy megteremtettük magunknak a karácsony-ünneplő együttlétet, ittunk együtt krémlikőrt, adtunk fontos ajándékokat és ringattuk közösen Áront Kispál-számokat énekelve. És hogy van valakink, aki azt mondta, hogy az ő 2010-es évében a TANDEM volt a legjobb dolog.
Számomra kicsit az egymáshoz-közelélős időszakunk előképe volt ez az elmúlt két hét, és sok erőt ad 2011 kezdéséhez.
Nagyon köszönöm!

Ez is elérkezett: az év utolsó napja. Az utolsó két kérdéssel mi is végleg búcsút intünk 2010-nek és szeretettel, kíváncsian és bizakodva tekintünk 2011 felé.
Fergeteges szilveszteri bulit és eseménydús új esztendőt kívánunk Mindenkinek!

Kedvenc idézeted 2010-ből?

Erika
Különösebben nincs, talán ami erre az évemre helytálló az Lao-ce mondata „Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.“

Kati
Nem idézet, hanem két áldás, az egyik, amit Pisti mondott evés előtt: “Földből magba / Magból szárba / Szárból virágba / Virágból kalászba / Kalászból kenyérbe / Kenyérből testembe / Testemből lelkembe / Lelkemből lelkedbe. / Jó étvágyat kívánok!”
A másik pedig, amit a Mariánumos tanárok énekeltek el nekünk – ennek a szövege itt hallgatható meg.

Elgondolkodtatok már rajta, hogy melyik napot ismételnétek meg a legszívesebben az elmúlt 365-ből? Vagy hogy mi az a három legjobb dolog, ami 2010-ben történt veletek ? Esetleg azon, hogy mit tanított meg veletek ez az esztendő? Ha még nem, tovább után itt a vissza nem térő alkalom!

A három legjobb dolog, ami történt veled 2010-ben?

Erika
“1. eljegyeztek 2. igent mondtam a TANDEMnek 3. nagy döntés a változásról”

Kati
“Hóvirágokba borult erdőben sétáltam.
Minden nap illatos baba mellett ébredtem.
Barátságot kötöttem és erősítettem meg.”

Kriszta
“Nem biztos, hogy ezek a legjobbak, de mondok három elég jót: régi vágyam követve elutaztam Svédországba, keresztanyának választottak és ott voltam a Kispál és a Borz búcsúkoncertjén. születés – elmúlás – utazás…”

A TANDEM-es élmények felidézése után evezzünk át a privát élet vizeibe, s keressük meg 2010 legjeit: azokat a könyveket, filmeket és dalokat, amelyek idén a legközelebb álltak hozzánk.

A legjobb könyv, amit 2010-ben olvastál?

Erika
“A Pnyin professzor, és most akadt a kezembe a Spielhozni.”

Kati
“Gordon: Emberi kapcsolatok”

Kriszta
“Alessandro Baricco: Harag-várak”

Melyik “TANDEM-es érték” állt hozzánk idén a legközelebb?  Milyen természeti kép lenne a TANDEM 2010-es éve? Mit felejtenénk legszívesebben az óévben? És mit kívánunk magunknak 2011-re? Tovább után jöjjön a visszatekintőnk második része.

A TANDEM hat fő értéke közül  – tudatos, alternatív, nemformális, dinamikus, emberközpontú, megerősítő – melyik állt hozzád a legközelebb ebben az évben?

Erika
“Ezek közül leginkább a tudatos és megerősítő volt az, ami leginkább jelen volt az életemben. Melyek előtérbe kerültek a nagy változásoknál és döntéseknél. Mind a TANDEMmel való szorosabb kapcsolatomban, mind a magánéletemben.”

Kati
“Emberközpontú”

Még pár nap és véget ér a 2010-es év, hogy átadja a helyét a várva várt új esztendőnek. Kell-e ennél szebb apropó, hogy visszatekintsünk az elmúlt egy évünkre s megkeressük azokat a legemlékezetesebb pillanatokat, amelyek meghatározták az elmúlt tizenkét hónapban az életünket – TANDEM-en belül és kívül?

Ha érdekel, mi volt Kriszta legmeghatóbb csoportvezetői élménye, Kati kedvenc könyve, Peti legtöbbet hallgatott dala 2010-ben, vagy hogy mit jelentett Erikának idén a TANDEM, mi az a három legjobb dolog, ami a TANDEM keresztapjával történt az elmúlt 12 hónapban, mit vinne magával Zoli a legszívesebben 2011-re is, és mit üzen Pisti az új évnek, szállj be te is a TANDEM virtuális időgépébe, és az év hátralévő öt napján röppenj velünk vissza az elmúlt 365 nap élményeibe, tapasztalataiba, emlékeibe.

Akkor hát, nosztalgiázásra fel!

„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett.
Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.”

A legutóbbi IKSZI-s pályaorientációs továbbképzésen tanultam (többek között azt is), hogy egy tréning résztvevőinek külső, fizikai diszkomfortja ellen a tréner köteles tenni – ne legyen túl hideg/meleg a teremben, legyenek szünetek, lehessen enni/inni/pisilni -, viszont a belső, lelki diszkomforttal magának a résztvevőnek kell megküzdenie. Mert az a fejlődésének része, az a “munka”, ami előre viszi és elősegíti a tanulását.

Az én palásti önismereti hétvégém – a 60 órás önismereti trénerképzésünk első állomása – tele volt ilyen belső, lelki diszkomforttal. Úgy látszik a nagy pörgés közepette teljesen elfeledkeztem róla és elszoktam tőle, hogy magamba nézzek, őszintén önreflektáljak, s főleg, hogy – egészséges mértékben – kitárulkozzam. Nem ment könnyen, de örülök, hogy sikerült megvívni a saját kis csatáimat.