közösség

Újraindítjuk a blogot. A bennünk rejtőzködő grafomán hajlamok eddig bírták a rejtőzködést. Most újra meg akarják mutatni magukat. Kendőzetlenül, személyesen és elfogultan. Ha kíváncsiak vagytok, mi zajlik velünk, bennünk, körülöttünk, akkor olvassátok a blogot szeretettel.

Nem véletlen ám, hogy pont ma kezdjük újra írni a virtuális naplónkat, tegnap költöztettük át az irodát! Na, nem messzire, csak a szomszédba, az eddigi képzőterembe. A back office-ből lett egy kedélyes tanácsadói terem (ez még folyamatban), a képzőterem pedig átvarázsolódott egy kényelmes négyfős irodává. Merthogy április 15-től négyen leszünk az irodában. De erről majd legközelebb... :)

És egyébként is: lehet szebb dátumot választani az újrainduláshoz, mint a költészet napját?

Peti

néha hajlamos vagyok azt gondolni, hogy elengedni sokkal nehezebb, mint befogadni valakit. és többször gondolkodtam már, hogy amikor majd eljön az idő, el fogunk-e tudni szépen engedni bárkit is a szakmai közösségünkből.
és most, amikor egy elbúcsúzó levelet fogalmazgattam,
arra jöttem rá, hogy a szabadságban megélt búcsúzáshoz felnőttség kell. mindkét oldalon.

úgy engedni el valakit, hogy élete egy nagyon fontos szakaszát kísérhettük,
hogy bizonytalan kamaszból felelős felnőtté nőtt közben, és egyre csillogóbban hitt az álmában, míg el nem érte,
az egyszerre könnyű és nehéz is.

de talán nem is kérdés, hogy könnyű-e vagy nem.
egyszerűen csak van.

Bizony, beérett a mi Erikánk, nem Zöld többé már, hanem Zachar! Mi is ott virítottunk az esküvőn és a lakodalmon: ettünk, ittunk, mulattunk. Íme, egy kis ízelítő. És ezúton is nagyon sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak!

Minden tiszteletünk Szent István királyunké, és a tűzijátékot is szeretjük, de idén az augusztus 20. a TANDEM-ben nem az államalapítónkról fog szólni, hanem erről a gyönyörű személyes ünnepről:

Már nagyon várjuk!

Julicska kommentjéhez tudok kapcsolódni: tanulságos, meg buzdító, meg ijesztő volt az idei Felszállópályánk, nekünk magunknak is. És még sorolhatnám.
Volt bennem a készüléskor nosztalgia a tavalyi élmény után, vágy, hogy eljöjjenek, akiket meghívtunk és remény, hogy pont azok jönnek el, akikkel valamiért találkozni kell az útjainknak.

Az ottlétben volt némi helykeresés, hogy hogyan tudjuk minél inkább odaadóan segíteni mindazok tanulását, akiket “vendégül láttunk”, volt izgalom, hogy önmagunkból, a TANDEMből eleget mutassunk (ne többet és ne is kevesebbet), és volt jóféle hátborzongás is, amikor a csoportból kiszivárgó néhány cseppnyi kóstolóban részesülhettünk.

A házban – a karvai Korava táborban – az a jó, hogy minden lepukkantságával együtt szeretetteljes, befogadó, természetközeli, otthonos és van benne valami szent.

A hétvégi értékelős-együttlétes-önismereti csoportos maratonon olyan sokféle élményből volt részünk, hogy azt elmesélni is sok lenne.

Az egyik ilyen szál a régen-hallgatott-dalok előkerülése tábortűz melletti gitározós-éneklős-hippis hangulatban. Azóta ezeket a régnemhallott kedvenceket hallgatom újra

Egyszercsak megakadt a fülem az egyik Suhancos-szövegen, amit ezerszer hallottam már és ezerszer voltam odáig érte, de azért, amiért most, még sosem.

A következőt mondja a Bájoló c. dalban a Fanka:

“Isten arról álmodik, hogy nem mindig csak követik, hanem egy szép napon majd utolérik páran, akik rendet tesznek itt lenn, ebben a világban.
Én hiszem azt, hogy te lehetsz ki felvezet a csúcsra.
Hisz nálad van az ajtó, tessék itt a kulcsa.”

Hát ez van, drága barátaim. Isten rólunk álmodik. Szépeket. Azt, hogy rendet tehetünk kicsit a világban. Illetve üzeni, hogy az ajtónk kulcsa itt van, a saját kezünkben.

Ez a mai napa nagy lehetőségeké – mert tágas térre állította Isten a lábadat.a megvalósuló álmoké – mert vele még a falakon is átugorhatsz.a kapaszkodás biztonságáé – mert ő erősen fogja kezedet.az igazi találkozásoké – mert szeretetével jön feléd Istened.a munka öröméé – mert kezed munkáját ő teszi maradandóvá.az otthonlét békességéé – mert megláthatod Isten jóságát az élők földjén.Ez a mai nap Isten áldásával teljes. Neked adatik, hogy áldássá légy.

Fent vagyunk még negyed egykor is, és a nyitrai Útvonaltervező plakátolásáról csetelgetünk.
Fent vagyunk a cseten, mindannyian egész délelőtt és zajlik a munka párhuzamosan, legalább 4 településen, két országban, ki tudja, hány különböző ügyön.
Fent vagyunk egy hullámhegyen, aktivitásban mindenképp.

De legfőképpen
FENT VAGYUNK A FACEBOOK-on!
Tessék kérem lájkolni, követni, posztolni, meg mindent, amit a digitális társadalom lehetővé tesz.

Ahogy persze ott is kifejeztük, továbbra is az élő, személyes kapcsolatok intimitásában hiszünk, de élni kívánunk a kommunikáció újszerű eszközeivel.
ámen….

Indulóban van a következő hatvan órás önismeret, ahol be van ígérve sok protagonista dráma. Indulóban van 3 csoport, 3 városban, 5 trénerrel, szupervízióval, karrierrel. Indulóban van néhány pályázat, alapítványos, állami, úniós és más csemege. Indulóban van kollégiumi tréning. Indulóban van tanári karnak tréning, facilitált vezetőségi ülések. Indulóban van marketing és média kampány. Indulóban van 2%. Indulóban van piackutatás, szolgáltatások. Indulóban van pénzügyi tervezés. Indulóban van HR. Indulóban van külügy. Indulóban van az igazgatónő.

Mindehhez párosul izgalom, idegesség, pánik-sírás.

Mindehhez dukál egy új frizura. Rövid, vörös, felszabadító – nyírás.

Mind emiatt kellett ez. Az írás.