Még pár nap és véget ér a 2010-es év, hogy átadja a helyét a várva várt új esztendőnek. Kell-e ennél szebb apropó, hogy visszatekintsünk az elmúlt egy évünkre s megkeressük azokat a legemlékezetesebb pillanatokat, amelyek meghatározták az elmúlt tizenkét hónapban az életünket – TANDEM-en belül és kívül?
Ha érdekel, mi volt Kriszta legmeghatóbb csoportvezetői élménye, Kati kedvenc könyve, Peti legtöbbet hallgatott dala 2010-ben, vagy hogy mit jelentett Erikának idén a TANDEM, mi az a három legjobb dolog, ami a TANDEM keresztapjával történt az elmúlt 12 hónapban, mit vinne magával Zoli a legszívesebben 2011-re is, és mit üzen Pisti az új évnek, szállj be te is a TANDEM virtuális időgépébe, és az év hátralévő öt napján röppenj velünk vissza az elmúlt 365 nap élményeibe, tapasztalataiba, emlékeibe.
Akkor hát, nosztalgiázásra fel!
Mi volt a legemlékezetesebb (legviccesebb/legszebb/legmeghatóbb/leg…?) csoportélményed csoporttagként 2010-ben?
Erika
“A legmeghatóbb egy réges-régi karácsonyi visszaemlékezés volt, az utolsó önismereti csoporton. Régi emlékek, emberek, érzések.”
Kati
“Nehéz erre válaszolni, mert idén az önismereti csoporton vettem részt, ahol pedig olyan mély élmények értek, amelyekből nehéz egyet kiemelni és főképp egyik sem publikus. Úgyhogy ennél a kérdésnél passzolok. Vagy a viccesre eszembe jut egy: az instrukció szerint a feladat az volt, hogy a következőket mondjuk egymásnak felváltva:Ne kiabálj-De kiabálok! Az első páros első tagja szépen rászólt a párjára, hogy Ne kiabálj!, a párja pedig felelt, szépen, kimérten: Nem kiabálok.”
Kriszta
“Legemlékezetesebb – én ebben csoporttagként éltem meg magam – a keresztelőnk volt, amikor a Duna-parton nagy szélben, meghatódottan és nem kis létbizonytalansággal a gyomorgombócunkban rebegtük el a fogadalom szövegét.”
Peti
“A legmeghatóbb (legmegrázóbb?) az önismereti képzésünk második hétvégéjén volt, mikor elkészítettem a saját családi fotóm. Nem volt egyszerű ennyi idő után szembenézni néhány dologgal, de aztán nagyon felszabadultnak éreztem magam. A legviccesebb élmény meg számomra – ugyanerről a hétvégéről – mikor a homoszexuális párok örökbefogadási jogáról érveltünk pro és kontra. Talán nem is a megfelelő szó, hogy a legviccesebb, mert ez egy elég komoly téma, hanem hogy ez volt a legszórakoztatóbb. Legalábbis én nagyon élveztem.”
Pisti
“Nem tudom, hogy az volt-e a legviccesebb, amikor valamilyen mozdulatokat kellett csinálni séta közben (az instrukcióra már nem emlékszek), és én mivel valami látványosat szerettem volna, úgy kirúgtam magam alól a tartólábamat, hogy azt tanítani lehetne, vagy pedig amikor próbáltam megtanítani a többieket egy éneklős játékra, de többedszeri próbálkozás után, sőt, még a mai napig sem (egy ember kivételével, akinek ezúton is köszönöm!) tudják utánam énekelni a ritmust.”
Zoli
“Bekötött szemmel kellett szabályos négyzetet alakítani egy 16 méter hosszú kötélből. Kitaláltam egy megoldást, megvalósítani már nem volt olyan egyszerű.”
Szücsi (a Keresztapa)
“Amikor egy ötnapos tréning, zárókörében azt mondtam: „Átlátom a mátrixot, azt gondolom most váltam felnőtt trénerré!”
* * *
Mi volt a legemlékezetesebb (legviccesebb/legszebb/legmeghatóbb/leg…?) csoportélményed csoportvezetőként 2010-ben?
Erika
“A legmeghatóbb csoportélményem a 2010-es évben az Élet-játék képzés végén, mikor a csoport egy áldással búcsúzott el tőlünk.”
Kati
“Bár a csoportot nem én vezettem, de megjelentem a csoport zárásán, mint a TANDEM vezetője. A csoport négy tagjától útravalóul és köszönetképp pedig Áron áldását kaptuk elénekelve. Ez az áldás úgy egyáltalán az évem egyik legmeghatóbb élménye volt, most is borsókázok tőle.”
Kriszta
“A legmeghatóbb: Térdelni egy pszichodramatikus képben a karácsonyfa alatt kisgyermekként a kép főszereplőjével együtt és arra vágyni ugyanúgy, mint a főszereplő, hogy odabújhassak a nagypapa ölébe.”
Peti
“Idén keveset vezettem csoportot TANDEM-es színekben, lévén, hogy augusztusig Brémában voltam, de a Felszállópályán nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy az esti blokkokat Krisztával készítettem elő és vezényeltem le. Természetesen a beugró nem maradhatott ki. Na, azt nagyon élveztem. Bár be kell vallanom, hogy elnézve a többiek produkcióit, egyszer-kétszer nagyon elkapott a vágy, hogy beálljak közéjük.”
Pisti
“A legszebb és legmeghatóbb az a perc volt, amikor az Élet-játék képzés végén a csoport úgy búcsúzott el tőlünk, hogy minket körbeállva elénekeltek egy áldást. Hihetetlen érzés volt, hogy ennyi ember egyszerre egy áldást énekel, amelyik nekünk van szánva. Ezúton is köszönöm nekik.”
Zoli
“Amikor a sági cserkészek másfél óráig küzdöttek egy colstokkal. Sikerrel.”
Szücsi (a Keresztapa)
“Amikor egy segítő szakembernek készülő résztvevő, saját maga rálátott arra és ki és mondta, hogy neki miért nehéz fogyatékosokkal dolgozni.”