utazós

 Afrika egy szegény kontinens.

Etiópia Afrikában van. Tehát Etiópia is egy szegény ország.

Vagyis az etiópiaiak is szegények. Az emberek szalmakunyhókban élnek. Nem ismerik az internetet. Gyakran éheznek és kétszer is meggondolják mikor vágják le a család egyetlen kecskéjét. Nincs tiszta ivóvíz.A betegségek gyorsan terjednek és a legtöbben belehalnak egy egyszerű tüdőgyulladásba mert nincs az országban elég antibiotikum; se orvos vagy ápoló.

Turisták nem járnak Etiópiába.

Szakgyakorlatot legfeljebb „missziós szakterületből“ lehet végezni.  

A helyiek csak ritkán isznak kávét, mert a megtermelt koffeindús terméket  mind exportálják, hogy valahogyan fenntartsák és élhető legyen az ország gazdasága.

Ott. Voltunk. Gombaszögön. 

Először ellenálltunk (nekem nem volt kedvem menni. mert azt éreztem, hogy öreg vagyok már ehhez. de aztán kiderült, hogy nem. csak régi. a kettő nem ugyanaz).

Aztán lelkesedtünk.

Aztán féltünk (perszehogy féltünk, annyisok közünk van hozzá, meg mindenhez, amiből ezt az egészet létreálmodták, hogy túl sok a vesztenivalója a lelkünknek).

Aztán kitaláltuk. És meglepődtünk. És megperzselődtünk mindentől, ami ott létrejött. És büszkék vagyunk mindenkire, aki a lelkét tette bele. Meg a többit. 

És be kell vallanom, ahogy nézem a cuki többieket, akik a fészbúkon tobzódnak, hogy nem bír hazaérni a lelkük, és mindent azonnal elolvasok, amit Gombaszögről írtak, és végtelenül felmegy bennem a pumpa, amikor egy magyarországi kormánykedvenc ügyfelem azt válaszolja a "Gombaszögön voltam" mondatomra, hogy "én meg Martfeszten. Jövőre gyere te is", hogy az én lelkem sem bír még onnan hazajönni a fenyőfák közül. 

...mondta Zoli, egy el-nem-végzett feladat kapcsán, mit sem sejtve róla, hogy akár konkrétan arról a vonatról is mondhatta volna, amit egy perccel azelőtt nézett ki nekem, és amire éppen elindulóban voltunk. Petivel még iszunk egy kávét, aztán kikísér a vonathoz. A buszállomás sarkán látjuk, ahogy egy éppen kikanyarodó busznak int egy fiatal pár, szurkolunk, hogy a busz megálljon nekik. Megáll, fölveszi őket, örülünk, hogy milyen szép is az élet.

Az én kinézett vonatom – mikor beérünk a vasútállomásra, kiderül, hogy nem vonat volt, hanem éppen az a busz, amire a két fiatalt romantikus módon felkísértük a tekintetünkkel. A legközelebbi vonat egy szűk óra múlva indul...