A konferencia véget ért. A hatása nem.
Hogyan is zajlott Az élet játék élménykonferencia 2025?
Két hét telt el azóta, hogy az utolsó játék is véget ért, a nagyterem elcsendesedett, és becsukódott mögöttünk a konferenciaközpont ajtaja. Az Élménykonferencia hivatalosan lezárult.
Azonban vannak események, amelyek után nem lehet ugyanúgy visszatérni a hétköznapokba. Ez is egy ilyen volt. És mi ezért szerveztük, ti pedig ezért jöttetek.
Nem azért, mert minden megváltozik, hanem mert bennünk változik meg valami egy kicsit. Másképp megfogalmazott kérdésekkel, finoman eltolódott hangsúlyokkal és tudatosabb jelenléttel érkezünk vissza ugyanabba az életbe.
A konferencia első napja mosolyokkal, vidám köszöntésekkel és barátságos szóváltásokkal indult. Az első pillanattól érezhető volt: itt nem egy hagyományos konferencia-forgatókönyv érvényesül. Örültünk a visszatérő arcoknak, és ugyanilyen lelkesedéssel üdvözöltük az újoncokat is.
Molnár Kriszta, Sikula Gábor, Keszegh Béla és Urbán Péter meleg szavakkal köszöntötték a konferencia résztvevőit, majd Kaszmán–Saróka Liliána pezsdítő énekes bemelegítése életre keltette a közösséget és megadta a konferencia lendületét. Ebben a hangulatban vehette kezdetét Al Ghaoui Hesna Félj bátran! – reziliencia otthon és az iskolában c. nagyelőadása. Elgondolkodtató és mélyreható előadásában Hesna személyes történetein keresztül mutatta meg, hogy alakíthatjuk félelmünket erőforrássá mindennapjainkban.
Az előző évekhez hasonlóan idén is több workshop futott párhuzamosan, a lehető legváltozatosabb témákban, hogy mindenki kedvére válogathasson. Az első workshop-sávban Gyarmathy Éva a neurodiverzitás előnyeit járta körül, Hanula Erikával tanulásmódszertani technikák gyakorlati alkalmazását sajátíthattuk el, Svékus Márton a hatáskörön túli vezetés szemléletét hozta el nekünk, míg Lánczos Andrea a csoportos szupervízió eszközeivel nyitott teret a reflexióra.
Délután a második workshop-sávban Récsei Noémi beszélgetett Monika Veselával és Lucia Molnár Satinskával: a szlovákiai magyarok szlovák nyelvtanulásáról osztották meg értékes gondolataikat. Több perspektívából – tanári, nyelvészi – illetve különböző identitással közelítették meg az adott témát, így a hallgatóság igencsak gazdag és árnyalt képet kapott a nyelv és identitás összefüggéseiről. Eközben a szomszédos termekben Beck Zoli tanárainkkal kártyázott, Szabó Csilla drámapedagógia módszerekkel vértezett fel bennünket, Kaszmán-Saróka Liliána pedig játékos gyakorlatokkal tett a kiégésünk ellen. Jókai Mór bicentenáriumára kapcsolódva tematikus városnéző sétára is invitáltuk résztvevőinket Szabó Csekei Tímea vezetésével.
A harmadik workshop-sávunkban is mindenki találhatott saját érdeklődésének megfelelő programot. Az Oktatási reform LIVE! élőkönyvtárában szakértőkkel folytathattak inspiráló beszélgetést résztvevőink a reformok gyakorlati megvalósulásáról. Közben Kaszmán-Saróka Liliána és Sikula Gábor az önmagért való játékot mint erőforrást mutatták be, Molnár Kriszta pszichodramatikus megoldásokat kínált mindennapjaink problémáira, míg Bondor Juszti a mesterséges intelligencia izgalmas világában tartott játékos és szemléletes eligazítást.
Első napunkat Beck Zoli és Vecsei H. Miklós megismételhetetlen Kártyajátéka zárta. Az eljátszott lapok titkokat, dalokat nyitottak meg, melyek csak hallgatással őrizhetünk meg sajátunkként. Jó volt ebben az elmondhatatlanul bensőséges hangulatban zárni az estét.
A második napunk reggele is hasonló izgatottsággal indult, mint az előzőé, hangulatát mégis átszőtte valami. Valami, ami az előző nap közös élményében született. Az ismerőssé vált tekintetekből, a csendek természetéből és a beszélgetések hangvételéből érződött, hogy mindenkiben ülepednek a tegnap elhangzottak: volt, aki már megfogadott egy tanácsot, és volt, akiben sok új gondolat mozgatta a kíváncsiságot. Mindezek ellenére – vagy talán éppen ezért – ugyanakkora lendülettel és tudásvággyal vetettük bele magunkat a napba.
Egy gyors üdvözlés után Kiss János zenemeditációs bemelegítésével indítottunk. Miután a gong rezgései átjárták minden porcikánkat, kezdetét vehette Pál Feri várva várt nagyelőadása. Előadásában az elakadásaink természetéről, belső működéseinkről és az ismétlődő mintáinkról hallhattunk a tőle ismert stílusban: egyik székről a másikra, tökéletesen követve gondolatmenetének ívét. És hogy a végkifejlet hogy lehetett a világító Snoopys plakát? Ezt csak azok értik meg, akik ott voltak.
Pál Feri előadása után a képzeletbeli léc magasra került, de a visszajelzésekből hamar kiderült: minden előadónk könnyedén megugrotta az akadályt. Negyedik workshop-sávunkban Szél Dávid arról beszélt, hogyan teremthetjük meg minőségi jelenlétünket gyermekek életében, Kulcsár Györggyel pedig az autizmus ajándékait bontogathattuk. Ezekkel párhuzamosan Gyöngyösi Krisztina a tanulás és a stressz kapcsolatát járta körül, gyakorlati megoldásokat kínálva mindennapjaink kihívásaira, Rabec István a growth mindset szemléletet mutatta be nekünk.
A délelőtt gazdag élményei után az ebédszünet élénk, pezsgő beszélgetések közepette telt. A részvevők tapasztalatcseréje töltötte meg a teret, így teljes lendülettel startolhatott az ötödik workshop-sávunk. A nagyteremben Gyurkó Szilvia, Szél Dávid és Nyers Gábor kerekasztalbeszélgetését Gazdag József moderálta. A beszélgetés középpontjában az állt, hogyan befolyásolja az okostelefon a gyermekkor természetrajzát. Eközben Sütöri Ági bemutatta nekünk a Street Training mozgalom világát, Hanula Erika a szülőknek kínált fogódzókat a gyerekeik tanulásának a megtámogatásához. Brath Ágnes a coaching szemléletét hozta közelebb az intézményes oktatáshoz, miközben Szabó Csekei Tímeával ismételten Jókai nyomába indulhattunk.
A hatodik – és egyben utolsó workshop-sávunkban a Vekker Műhely A fiú c. bábszínházi előadásán vehettünk részt, Szabó Szilvia egyórányi kikapcsolódást és játékot hozott résztvevőinek, Iván Zlatarits Anett oázisában természetközeli technikákat ismerhettünk meg mint stresszcsökkentés eszközeit, Csordás Izabella pedig egy tisztább szülői jövőképet tárt elénk.
A tartalmas két nap végén Molnár Kriszta búcsúzó szavai zárták az Élménykonferenciát, Szabó Csilla pedig egy utolsó játékra invitált bennünket, melynek címszava a hála volt.
A konferenciaközpontból kilépve mindenki magával vitt valamit: egy-egy új nézőpontot, egy gondolatot, vagy egy találkozást, amely felmelegítette a szívét. Ez az, ami miatt az Élménykonferencia talán mégsem ér véget: mert magunkkal visszük a másokkal való kapcsolódást, a játékot és a tudatos odafigyelést a mindennapokba.
Köszönjük, hogy velünk voltatok és velünk játszottatok. Bízunk abban, hogy a közös nevetések, a nagy felismerések és megszerzett tapasztalatok tovább kísérnek benneteket. Mi már most izgatottan várjuk, hogy jövőre újra találkozzunk és folytassuk a megkezdett játékot, felfedezést.
Írta: Szűcs Natália
