személyes

“A flow akkor következik be, amikor testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon összehangolódik, és egy bizonyos tudatállapot övezetébe tart minket. Amikor ilyen, meditációhoz közeli tudatállapotban dolgozunk, nagyobb az energiánk, a koncentráló képességünk és hatóképességünk, mint amikor megszokott módon dolgozunk valamin. A flow segít, hogy örömet találjunk a legtöbb rutintevékenységben, például az ismétlődő gyakorlásban vagy készségeink fejlesztésében.” – írja a Wikipédia arról, hogy mi a flow élmény.

Egyébként pedig ezt a kifejezést már egészen köznyelvi módon is használjuk az olyan tevékenységekre, amelyekbe különleges lelkesedéssel veszünk részt és úgy érezzük, töltekezést jelentenek.

A hétvégi értékelős-együttlétes-önismereti csoportos maratonon olyan sokféle élményből volt részünk, hogy azt elmesélni is sok lenne.

Az egyik ilyen szál a régen-hallgatott-dalok előkerülése tábortűz melletti gitározós-éneklős-hippis hangulatban. Azóta ezeket a régnemhallott kedvenceket hallgatom újra

Egyszercsak megakadt a fülem az egyik Suhancos-szövegen, amit ezerszer hallottam már és ezerszer voltam odáig érte, de azért, amiért most, még sosem.

A következőt mondja a Bájoló c. dalban a Fanka:

“Isten arról álmodik, hogy nem mindig csak követik, hanem egy szép napon majd utolérik páran, akik rendet tesznek itt lenn, ebben a világban.
Én hiszem azt, hogy te lehetsz ki felvezet a csúcsra.
Hisz nálad van az ajtó, tessék itt a kulcsa.”

Hát ez van, drága barátaim. Isten rólunk álmodik. Szépeket. Azt, hogy rendet tehetünk kicsit a világban. Illetve üzeni, hogy az ajtónk kulcsa itt van, a saját kezünkben.

Ez a mai napa nagy lehetőségeké – mert tágas térre állította Isten a lábadat.a megvalósuló álmoké – mert vele még a falakon is átugorhatsz.a kapaszkodás biztonságáé – mert ő erősen fogja kezedet.az igazi találkozásoké – mert szeretetével jön feléd Istened.a munka öröméé – mert kezed munkáját ő teszi maradandóvá.az otthonlét békességéé – mert megláthatod Isten jóságát az élők földjén.Ez a mai nap Isten áldásával teljes. Neked adatik, hogy áldássá légy.

Indulóban van a következő hatvan órás önismeret, ahol be van ígérve sok protagonista dráma. Indulóban van 3 csoport, 3 városban, 5 trénerrel, szupervízióval, karrierrel. Indulóban van néhány pályázat, alapítványos, állami, úniós és más csemege. Indulóban van kollégiumi tréning. Indulóban van tanári karnak tréning, facilitált vezetőségi ülések. Indulóban van marketing és média kampány. Indulóban van 2%. Indulóban van piackutatás, szolgáltatások. Indulóban van pénzügyi tervezés. Indulóban van HR. Indulóban van külügy. Indulóban van az igazgatónő.

Mindehhez párosul izgalom, idegesség, pánik-sírás.

Mindehhez dukál egy új frizura. Rövid, vörös, felszabadító – nyírás.

Mind emiatt kellett ez. Az írás.

Írhatnékom van. Legszívesebben papírt ragadnék, de abból végül csak színes ákombákomok lennének. Hallom, ahogy az emeleten a fiúk kockákat rugdosnak, böködnek jobbra-balra. Mivel ma leginkább otthon voltam a fiúkkal, és közbe-közbe egy két tandemes dolgot is intéztem, így az az ötletem támadt, hogy ide írok. Nem szeretem a blogokat, úgy gondolom, megöli a személyes találkozásokat, többek között mert az emberek a találkozó helyett itt mesélik el a velük történteket, és a képernyő mindig meghallgat alapon egyre kényelmesebbé válik így kibeszélni magunkat. És ha a kapcsolatok blog nélkül is meghalnak… Node nem is erről akartam írni. Kíváncsi voltam, hogy minek is nekünk a tandemes honlapra blog, és azt tapasztalom magamon, hogy örömmel olvasgatom, ki mit ír. Azok a levelek is ide jönnek, amik eddig a postaládámba jöttek, meg azon túl újak is.

Még maradt bennem pár leíratlan betű a fürdetés és alvás előtt, azokat most Krisztával osztom meg chaten, tandemnaptár ügyben.