Gombaszög

A bölcs ókori görögök kétféle időfogalmat használtak: a kronosz szó jelentette a múló időt, az óraidőt, amikor napok, órák, percek váltják egymást. Azt az időt, ami telik tőlünk függetlenül is, és ami meghatározza, keretbe rendezi a mindennapjainkat. A kairosz pedig a minőségi időt, szent időt, alkalmas időt jelentette. Amit nem a múlása jellemez, a percek ketyegése, hanem a megélés minősége, mélysége, csodája. 

Ilyesfajta szent időben volt lehetőségünk osztozni idén a Gombaszögi Nyári Táborban mindazokkal, akik részt vettek a Labirintus Udvar létreálmodásában, megtöltésében, működtetésében, és ezt tudtuk kínálni azoknak is, akik a vendégeink voltak: egy teára, egy meditációra, egy csoportos foglalkozásra, játékra, előadásra vagy E(s)zti mesére. 

Szerintetek mit jelent az, hogyha mindkét postafiókomban tömérdek elolvasásra váró levél tárgyában szerepel a Gombaszög címszó? Számomra hatalmas boldogságot jelent! Hogy miért? Mert a mindenkori gombaszögi táborokat a szlovmagy ifjúság nagyon fontos eseményének tartom és megtisztelő bármilyen módon is kapcsolódni ehhez. Amikor déhásként belefogtunk pár év kihagyása után újraszervezni a tábort, tudtuk, hogy ezzel tartozunk a múltnak és hozunk valami nagyon jót a jövőnek. Azt, hogy ennyire jót, szerintem senki se merte gondolni. A mostani szervező csapat egy igazi nagy találkozó hellyé tette ezt az eseményt úgy, hogy közben minden annyira barátságos és közvetlen a táborban. Igazán jól esik ott lenni. Idén sem lesz másként!Márcsak azért sem, mert idén tovább bővül a tábori programok kínálata, mi is saját udvarral leszünk jelen.

Ott. Voltunk. Gombaszögön. 

Először ellenálltunk (nekem nem volt kedvem menni. mert azt éreztem, hogy öreg vagyok már ehhez. de aztán kiderült, hogy nem. csak régi. a kettő nem ugyanaz).

Aztán lelkesedtünk.

Aztán féltünk (perszehogy féltünk, annyisok közünk van hozzá, meg mindenhez, amiből ezt az egészet létreálmodták, hogy túl sok a vesztenivalója a lelkünknek).

Aztán kitaláltuk. És meglepődtünk. És megperzselődtünk mindentől, ami ott létrejött. És büszkék vagyunk mindenkire, aki a lelkét tette bele. Meg a többit. 

És be kell vallanom, ahogy nézem a cuki többieket, akik a fészbúkon tobzódnak, hogy nem bír hazaérni a lelkük, és mindent azonnal elolvasok, amit Gombaszögről írtak, és végtelenül felmegy bennem a pumpa, amikor egy magyarországi kormánykedvenc ügyfelem azt válaszolja a "Gombaszögön voltam" mondatomra, hogy "én meg Martfeszten. Jövőre gyere te is", hogy az én lelkem sem bír még onnan hazajönni a fenyőfák közül.