Készülünk a Diákhálózat idei tavaszi Hallgatói Parlamentjére, ahol egy jövőtervező műhelyt fogunk facilitálni négy fős szakemberstábbal.
A DH-nak dolgozni mindig különleges alkalom: olyan sok kapcsolódásunk van személyesen a szervezet múltjához, olyan sok ponton találkozik a küldetésünk, és azt is látni, hogy van velünk egyfajta "együtt növünk fel" - élményvilág, mintha a két szervezet unokatestvérként cseperedne fel - hasonló játszótereken (játéktérben) játsszunk, közös barátokkal vagyunk körülvéve, tudunk örülni egymás sikereinek és minden egyes találkozás alkalmával jobbak, profibbak, tapasztaltabbak vagyunk.
A stábmegbeszélést azzal kezdjük, hogy korábbi HP-s TANDEM-es sztorikat gyűjtünk, hosszú ideig elmolyolunk olyan dolgokon, amiken egyébként simán átsiklanánk, ha nem lenne ennyi kötődésünk a szervezethez és nem éltük volna végig így vagy úgy belülről is azokat a helyzeteket, amelyeket a mostani csoporttagjaink hoznak majd magukkal.
Elővesszük a legkreatívabb énünket, új gyakorlatokat fejlesztünk, adaptálunk külföldről látott jógyakorlatokat, hét nyelven beszélő prezit készítünk és eddig soha nem látott facilitátori eszközökkel tervezünk előrukkolni. Nagy trénercégek egészen biztosan így bánnak a prémium ügyfeleinkkel. És ez így van rendjén.
Jövőképet alkotni, előrenézni, álmodni és tervezni komoly és tiszteletreméltó dolog, kicsit ünnepélyes is. Magában hordozza a jelen nehézségeitől való elszakadást, a magunk felé támasztott elvárásokat, a létjogosultságunkat körüllengő reményt és világmegváltó szándékokat. Megtiszteltetés, hogy ennek a folyamatnak kísérői lehetünk.
De addig is, még van egy hét. Addig is, készülünk. Hogy mindannyian bátrak lehessünk április elején Bátorkeszin.