szervezetépítés

Sziasztok. Zsuzsi vagyok, az AIESEC önkéntese a TANDEM-nek. Jövőhéten lesz egy hónapja, hogy tagja vagyok a csapatnak és Dunaszerdahelyen gyakornokoskodom. E jeles esemény alkalmából, gondoltam írok egy kis beszámolót. Rólam röviden annyit, hogy Szegeden tanulok, nemzetközi tanulmányokat, utolsó vizsgaidőszakom vár majd rám, (remélhetőleg) ha véget ért a csudijó gyakornoki időm két hét múlva:( Szeretek utazni, új kultúrát, embereket megismerni, és úgy gondolom, hogy ennek a legjobb módja, ha az adott országban élni is tudok egy kicsit. Célom is még sok helyen. Hogy hogy jött Szlovákia és a TANDEM?

Julicska kommentjéhez tudok kapcsolódni: tanulságos, meg buzdító, meg ijesztő volt az idei Felszállópályánk, nekünk magunknak is. És még sorolhatnám.
Volt bennem a készüléskor nosztalgia a tavalyi élmény után, vágy, hogy eljöjjenek, akiket meghívtunk és remény, hogy pont azok jönnek el, akikkel valamiért találkozni kell az útjainknak.

Az ottlétben volt némi helykeresés, hogy hogyan tudjuk minél inkább odaadóan segíteni mindazok tanulását, akiket “vendégül láttunk”, volt izgalom, hogy önmagunkból, a TANDEMből eleget mutassunk (ne többet és ne is kevesebbet), és volt jóféle hátborzongás is, amikor a csoportból kiszivárgó néhány cseppnyi kóstolóban részesülhettünk.

A házban – a karvai Korava táborban – az a jó, hogy minden lepukkantságával együtt szeretetteljes, befogadó, természetközeli, otthonos és van benne valami szent.

Ez a mai napa nagy lehetőségeké – mert tágas térre állította Isten a lábadat.a megvalósuló álmoké – mert vele még a falakon is átugorhatsz.a kapaszkodás biztonságáé – mert ő erősen fogja kezedet.az igazi találkozásoké – mert szeretetével jön feléd Istened.a munka öröméé – mert kezed munkáját ő teszi maradandóvá.az otthonlét békességéé – mert megláthatod Isten jóságát az élők földjén.Ez a mai nap Isten áldásával teljes. Neked adatik, hogy áldássá légy.

Annyira szépséges, inspiráló,vicces és izgalmas, hogy a napokban két témára cuppanva az egész vezetőség a virtuális irodában dolgozik, hogy nyomot kell hagynia ennek. Úgy döntöttem a blogon lépem meg ezt a lenyomatot.
Jó veletek együtt dolgozni még így kilométeres távolságból is, jó példa ez arra, hogy korlátok csak a fejünkben léteznek. Pozitívba fordítva, ha a fejünkben megszüntetjük őket, nincs semmi korlát, nincs lehetetlen. Namaste

Bizony! 2009. szeptember 8., ez a dátum szerepel az alapító okiratban. Mélyebb értelmet, netán tudatos választást eme nap mögött, kedves olvasó, azon egyszerű oknál fogva ne keress, mert nincs. Az ünnepi aktusra, melynek keretén belül a közjegyző előtt kinyilvánítottuk, sőt, kézjegyünkkel megererősítettük azon szándékunkat, hogy akarjuk a csöppséget, már augusztus 24-én sor került, mégpedig nem kisebb helyen, mint becses fővárosunk eszenpé néven elhíresült terén. Hogy a nonprofit szervezeteknél mennyire standard a két hetes vájúdási idő, azt csak a jó Isten meg a bürokrácia ördöge tudja, de nekünk ennyi jutott. Szóval ezért szeptember 8. És ezért vala a nagy dilemma, hogy augusztus 24. vagy szeptember 8. tekintendő-é a Nagy Napnak. Aztán eldőlt, mert ezt a posztot augusztus 24-én senkinek nem volt ideje megírnia.

A nyár után, amikor a képzéseké és az Élet Játék projekté volt a szerep, valamint lehetőséget teremtettünk arra is, hogy megálljunk picit, az ősz érkeztével ismét egy más típusú gondolkodásba fogunk.
Az ősz egyébként is a befelé fordulás, lecsendesülés időszaka. Nos, mi a hét végén összedugjuk a fejünket, és megpróbálunk előre tekinteni, a TANDEM közép- és hosszú távú jövőjébe.

Mindezeket pedig azért is írom, hogy gondoljatok ránk, kedves olvasók, valamint hogy beindítsam végre a kommentelési kedvet

A körkérdés tehát a következő: ha te álmodnád a TANDEM jövőjét, mit látnál 1-2-3 év múlva?
írjatok bátran, örülni fogunk neki!