pályaorientáció

Az egész ott kezdődött, hogy beneveztünk valamikor tavaly ilyenkor az Euroguidance nevű, európai szintű, karriertanácsadási szakembereket tömörítő hálózat hazai versenyébe, majd pedig elnyertük az Év Karriertanácsadási Szolgáltatása díjat. Élesen emlékszem arra az örömkönny-kicsordulós pillanatra, amikor - közvetlenül a Norvégiába repülésem előtti órákban - Kati az irodából telefonon beolvasta, hogy miként méltatták a díj odaítélői a Mesterségem CíMERRE programunk, a témában elkövetett legnagyobb innovációnk érdemeit. 

“A flow akkor következik be, amikor testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon összehangolódik, és egy bizonyos tudatállapot övezetébe tart minket. Amikor ilyen, meditációhoz közeli tudatállapotban dolgozunk, nagyobb az energiánk, a koncentráló képességünk és hatóképességünk, mint amikor megszokott módon dolgozunk valamin. A flow segít, hogy örömet találjunk a legtöbb rutintevékenységben, például az ismétlődő gyakorlásban vagy készségeink fejlesztésében.” – írja a Wikipédia arról, hogy mi a flow élmény.

Egyébként pedig ezt a kifejezést már egészen köznyelvi módon is használjuk az olyan tevékenységekre, amelyekbe különleges lelkesedéssel veszünk részt és úgy érezzük, töltekezést jelentenek.

Ha patetikusan és amerikai módon szeretném megírni, akkor úgy kezdődne, hogy:

“Harmadikos lehettem a gimiben, amikor K. József, az iskola akkori állítólagos pályaválasztási tanácsadója annyit tudott értem tenni pályám orientálása érdekében, hogy az egész iskola előtt kipellengérezett, mondván “vannak, akik olyan blőd dolgokkal jönnek, hogy kultúrattasék akarnak lenni” – akkoriban úgy gondoltam, a kulturális menedzser szak az, ahol leginkább kamatoztatni tudnám tehetségemet, de K. tanár úr lépése megtette hatását: lemondtam korábbi elképzeléseimről és megesküdtem, hogy nem hagyom, hogy ez más diákokkal is így történjen, s egyben elhatároztam, karrier-tanácsadó leszek és bebizonyítom!”

Persze nem akarom amerikai módon kezdeni, noha valami jelentősége csak van ennek a történetnek, ha eszembe jutott a pályaválasztás kapcsán.

Ahogy azt már Kriszta is megírta, félÚTon járnak az Útvonaltervező csoportjaink. Ennek apropóján a pozsonyi képzésre ellátogatott a Pátria rádió is, és mikrofonvégre kapta a fővárosi csoport két trénerét, Zöld Erikát és Hodossy Zoltánt, illetve néhány résztvevő is elmondta a benyomásait a képzésről. Aki szombaton reggel fél nyolc tájékában nem hallotta volna, az most meghallgathatja a riportot itt.

ide jon a media

Kapcsolódó írás:

Az Útvonaltervező a Pátriában 1.

Tegnap koraeste indult el az első Útvonaltervező csoport Komáromban. Ennek tiszteletére kerüljün fel ide az a beszélgetés, amely a Pátria Rádióban hangzott el 2011. március 12-én. Hodossy Katalin és Urbán Péter Polák László kérdéseire válaszolt a képzéssel, a TANDEM-mel és egyéb mással kapcsolatban.

Hallgassátok szeretettel!

Amióta tavaly októberben elkezdtem járni az IKSZI Karrier-tanácsadóképzésére, egyre jobban érdekel a tanácsadás. Ahogy boncolgatjuk, mi mindenre kell odafigyelnie a tanácsadónak, mikor bejön hozzá a hallgató vagy a diák, a beszélgetés közben, és még utána is, mindig bizsereg – jelképesen szólva – a tenyerem, hogy azonnal ki is próbálhassam. És mikor elkezdjük egymáson gyakorolni a technikákat, mindig szembesülök vele, hogy ez bizony alaposan meg tud izzasztani. De pont ezért szeretem: igazi kihívás!

Nem is oly rég lehetőségem nyílt élesben is kipróbálni magam. Nem egy karrierirodában, csak nálunk otthon a nappaliban, s nem is egy vadidegen diákon, hanem “csak” az egyik ismerős fiún, aki idén fog érettségizni és egyetemre is szeretne menni. Csak még azt nem döntötte el, hogy hova. S gondolta – egyébként nagyon helyesen -, hogy kikéri egy egyetemet végzett ismerős tanácsát. Na, itt jöttem én a képbe.