Az egész ott kezdődött, hogy beneveztünk valamikor tavaly ilyenkor az Euroguidance nevű, európai szintű, karriertanácsadási szakembereket tömörítő hálózat hazai versenyébe, majd pedig elnyertük az Év Karriertanácsadási Szolgáltatása díjat. Élesen emlékszem arra az örömkönny-kicsordulós pillanatra, amikor - közvetlenül a Norvégiába repülésem előtti órákban - Kati az irodából telefonon beolvasta, hogy miként méltatták a díj odaítélői a Mesterségem CíMERRE programunk, a témában elkövetett legnagyobb innovációnk érdemeit.
Aztán jött a felhívás, szintén Euroguidance-éktől egy nemzetközi szemináriumra, amelyet idén Zágrábban szerveznek, hogy sürgősen keresnek résztvevőket is, de egyúttal szakértőt is, aki a szlovák team képviseletében workshopot is tartana, angol nyelven, interaktívan, a fiatalok munkanélkülisége elleni harc témájához kapcsolódva (ez adta a konferencia fő témáját). Leplezetlen konferenciaturizmus-szándékkal jelentkeztünk a konferenciára (mondván, hogy nekünk, civileknek, az ilyen lehetőségek maradnak, hogy komolyabb HR-kényeztetésben részesítsük a munkatársainkat: benevezzük őket nemzetközi konferenciára, hadd utazzanak és lássanak világot).
A szándék persze a későbbiekben alakult, ahogyan kristályosodott ki a konferencia programja is, láthatóvá vált, hogy nem csak utazási és networking lehetőségeink lesznek majd, hogy nemzetközi partnerek után nézzünk, hanem a workshopok tartalmát is jócskán fogjuk tudni hasznosítani. Az pedig csak hab a tortán, hogy egyértelműen látszott: ők nem a klasszikus, frontális konferenciák világában gondolkodnak, hanem a frontális részeket elintézik egy rövid köszöntővel, és a többi időben pedig élmény alapú workshopok közül válogathatunk majd.
A célok közül mindegyik teljesült. Találtunk partnerjelölteket, végigjárhattuk a változás 4 szobáját, elmerülhettünk a metaforák használatának lehetőségei között, feleleveníthettük még épp időben, hogy a labirintusjárás egy csoda, és a csehszlovák teambuilding kávézás keretében még arról is hallhattunk ezt-azt, hogy az Y generációra a munkaerőpiac, ha őszintén fogalmazunk, tulajdonképpen még nem igazán van felkészülve (legfeljebb ismeretek szintjén).
És, mindezek mellett megtartottuk a TANDEM első angol nyelvű szakmai workshopját, a fiatalkori munkanélküliség megelőzéséről.
A műhely legnagyobb hozzáadott értéke - szerintem - amellett, hogy röviden és sajátélmény alapon bemutatta a kedvenc saját fejlesztésű és másoktól adaptált módszereinket, hogy alkotni és a saját életükre rátekinteni engedte az ott megjelent érdeklődőket: karriertanácsadókat, szakembereket. És ez: az alkotáson, egymással való találkozáson keresztül történő önreflexió mindig értékes, élvezetes, külső szemmel - műhelyvezetőként nézve pedig megható. Szeretem azt. Ahogy emberek csillogó szemmel választanak akvarell ceruzát, hogy életük eddigi útját megrajzolják. Meg ahogy lopva-suttogva folytatják még a páros beszélgetést, szinte az asztal alá bújva, mikor már a vezető mondaná a további instrukciót. Amikor a saját szakmájukról, saját választásaikről beszélgetve felvillanyozódnak a másik figyelmében. Szeretem ezt.
És büszke vagyok, hogy angolul is működik. Megtaláltuk a szavakat - a konferencia során mindenféle szláv és angolszász nyelvek keveréke által, egyébként meg a szakmai hozzáállásunk kapcsolódása által is.
Aki a részletes tartalomra kíváncsi, a workshop prezijét megtekintheti itt: