Most, hogy újra itthon vagyok, ismét tanítanom kell az egyetemen. Na jó, ezt a mondatot mégegyszer: most, hogy újra itthon vagyok, ismét tanítok az egyetemen. Na, így már jobban hangzik. Merthogy nem élem én ezt kényszernek meg, épp ellenkezőleg, szeretek tanítani. Ez a frontális oktatás ugyan picit más műfaj, mint a nemformális tréningek, de az “alapanyag”, amivel dolgozni kell, itt is a csoport.
Mivel a kurzus lényege “csak” a nyelvgyakorlás, nem konkrét tudásanyag átadása, több lehetőségem van felhasználni a TANDEM-ben elsajátított nemformális eszközöket és módszereket. A múlt héten például már megismerkedtünk Luis-val, eltoltuk a padokat és körben ültünk, ma meg szituációs játékokkal próbálkoztunk. És egész jól ment. Bár tény, hogy néha azért döcögött, mert idegen nyelven sokkal nehezebb improvizálni meg érvelni. De pont ezért vagyunk ott, hogy gyakoroljuk, nem?
Kíváncsi vagyok, hosszabb távon, a szemeszterbe nyúlóan, mennyire lesz sikere ennek az újításnak. A decemberi kocsi-kuka-levél után majd kiderül! 
Biztos sikeres lesz, mert elsősorban figyelembe veszed, hogy emberekkel foglalkozol és a célhoz keresed a legmegfelelőbb eszközt! Gratulálok!
Az lenne a gyanús, ha minden simán menne! Úgyhogy jó úton haladsz! :)
Hajrá!