Labirintus Udvar – Gombaszögi Nyári Tábor 2025
Július 15. és 20. között ismét részt vettünk a Gombaszögi Nyári Táborban, ahol a TANDEM csapata idén is egy izgalmas és biztonságos helyszínt, a Labirintus Udvart hozta el a látogatóknak. Örömteli újdonság volt az, hogy bővült az udvar: ezúttal már három programsátorban futottak párhuzamosan a programjaink.
Ez volt az a kis sziget, ahol az ember kiszakadhatott a fesztivál pezsgéséből, és átadhatta magát a csendnek, a lassulásnak, a belső feltöltődésnek. Olyan közösség gyűlt itt össze, amelyet az önismeret, az önfejlesztés és a tudatos jelenlét iránti közös érdeklődés kapcsolt össze – mindez a színes, változatos fesztiválprogram-, a koncertek, kulturális műsorok, közösségi játékok és társadalmi témákat boncolgató beszélgetések hátterében.
A TANDEM nonprofit szervezet önismereti helyszíne, a Labirintus Udvar, a hét folyamán számos olyan programnak adott otthont, amelyek a befelé tekintést és a belső világ felfedezését támogatták. A szervezet célja továbbra is az volt, hogy a tudatos emberré válást segítse elő az önismereti munka és a személyes felelősségvállalás erősítése révén.
Gombaszögre mindezt sokszínű kínálattal vittük el: műhelymunkákkal, inspiráló előadásokkal, önismereti eszközökkel, játékok kipróbálásával, történetmeséléssel és természetesen a labirintusjárás élményével.
A hét során minden reggel a Fiatal Reformátusok Szövetsége (Firesz) áhítata hozta el a lelki ráhangolódást. Napközben a teaházban különleges teák és frissítő limonádék mellett lehetett elcsendesedni, a labirintusjárások során pedig mély, belső útra indulhattak a látogatók Halász Péter, Halász Alma, Molnár Kriszta és Urbán Péter vezetésével.
A keddi napon együtt építettük meg a labirintust, amely hagyományosan a hét keretét adja. Délután Molnár Kriszta és Halász Péter vezetésével közös labirintusjárást tartottunk a szervezőcsapat és a stábtagok számára. Különleges élmény volt, amelyet követően sokat beszélgettünk, és ez segített abban, hogy a ránk váró hétbe tudatosabban, egymást jobban megismerve vágjunk bele. Este a VándorLáss sorozat nyitó beszélgetésén Halász Peti és Kovács Kovi Zoltán, a VándorLáss alapítója kalauzolt minket egy különleges motoros túrára: 2300 kilométer Észak-Thaiföldön, sámánságról, kalandról és önismeretről – szó szerint csattanós befejezéssel.
Szerdán a Firesz szervezésében Áfra Eszter tartott érdekes előadást a hit és az élsport viszonyáról. Vida Dorian személyes élménybeszámolója az El Caminóról szintén nagy hatással volt ránk: megmutatta, hogy egy várt utazás mennyi váratlan fordulatot tartogathat. Kora délután Katona Rózsával és Kovács Domonkossal beszélgetett Kovi arról, miért különleges élmény a páros jógagyakorlás. A mindfulness-workshopon Mellár Mezei Anita segített csendet találni a belső zajban. A napot Budai Attila Etil, a „világcsavargó” előadása zárta: történetein keresztül mutatta be, hogy minden külső utazás belső kaland is. Végül Urbán Péter interaktív előadását hallhattuk arról, hogyan (ne) kommunikáljunk – megmosolyogtató, de elgondolkodtató példákon keresztül.
Csütörtökön Mellár Mezei Anita és Halász Peti ötvözték a mindfulnesst a labirintusjárással. Aki megtapasztalta, vagy csak kicsit szemlélte, biztosan elmondhatja, milyen mély, mégis felszabadító élményben volt része. Délután Molnár Kriszta vezetésével önismereti workshopra került sor „Úton önmagamhoz” címmel. Egy résztvevő szavaival élve ez „nem csupán beszélgetés volt, hanem valódi önismereti utazás. Kriszta finom, érzékeny irányítása és támogató jelenléte lehetővé tette, hogy biztonságos térben, ítéletmentesen mélyüljünk el önmagunkban.” A Firesz programjai közül ezen a napon is fontos témák kerültek terítékre: Pandy Péter a hit és felelősség kérdéséről beszélt – közéleti nézőpontból; Acsay Jonatán pedig a vállalkozói ambíció és a keresztény hit kapcsolatáról. Kollár-Klemencz László zenészként és íróként érkezett, hogy az ember és állat közötti kapcsolatról, valamint Anyám tenyere című művéről meséljen. Kedves, közvetlen művész, ember, de jó volt vele is élőben találkozni! Este, a VándorLáss sorozat részeként Lencsés Zoltán és Molnár Kriszta számoltak be szaharai vándorlásaikról és marokkói élményeikről, Kovi kérdéseivel kísérve.
Pénteken a reggeli áhítat és a labirintusjárás után a belső erőforrásokra fókuszáltunk. A „Családi minták – áldás vagy átok?” családállítás témájú foglalkozás a generációs örökségeinkre irányította a figyelmet, Ujfalusiné Buzder Brigi vezetésével. A Firesz programjában Horváth Veronika jogász a munkához való hozzáállásról beszélt - keresztény szemszögből. Délután nagy érdeklődés kísérte a közkedvelt „Szólj be a papnak!” beszélgetést, ahol Balázs Patrik atya, Lóczy Tibor lelkész és Molnár Árpád lelkipásztor válaszoltak a közönség kérdéseire, a kérdezők pedig meglepetés frissítőt is kaptak.
Ezen a napon is érintettük az önismereti és pszichológiai témákat: volt erdőfürdő Iván Zlatarits Anettel, „Énképem képekben” művészetterápiás foglalkozás Borka Beňo Zsuzsannával, valamint Mikus Róbert pszichológus tartott interaktív előadást a módosult tudatállapotokról. A látogatók kipróbálhatták a környezettudatos menstruációról szóló társasjátékot is, amely az egyik projektünkhöz kapcsolódik. Kovi a perui kalandjáról mesélt – Amazóniáról, inka emlékekről és az Andokról. Mintha a hallgatók is vele utaztak volna.
A nap fénypontja Pál Feri atya előadása volt „Mi segít át az élet megoldhatatlan helyzetein?” címmel. Egyszerre nevettünk, sírtunk, és rengeteg útravalót kaptunk. Ahogy a fesztivál lapjában, a Vadalmában írták: „Pál Feri idén különösen sokat beszélt a művészet, a közösség és az empátia gyógyító erejéről. Hangsúlyozta, hogy nem kell „okosat mondani”, ha valaki szenved. Néha elég csak annyi: ’Itt vagyok.’ Egy ölelés. Egy tál sütemény. Egy közösen nézett fotó. Egy gesztus, ami azt üzeni: nem vagy egyedül. Ez néha többet jelent, mint bármilyen nagy szavak, vagy tanulság keresése.”
Szombaton lelkes, inspiráló fiatalok - Halász Alma, Bondor Gáspár és Kovács Barnabás - meséltek arról, mit jelent számukra a Dungeons & Dragons világa – kiderült, hogy a játék nemcsak szórakozás, hanem mély, kreatív önkifejezés és barátságforrás is. Varga Zsuzsanna és Hushegyi János workshopja az intimitásról és a határokról szólt. Borsi Attila teológus, református lelkész küldetéstörténetét hallhattuk. Iván Zlatarits Anett fa-rajzelemzése az erdőben segített új perspektívákhoz a természet közelségében. A fenntartható menstruáció témája továbbra is jelen volt az erre kijelölt standunknál. Asiama Evelyn színes és energikus előadása az evés sokféle jelentőségét vizsgálta. Délután Kovi a zenről beszélt, a napot pedig Pattermann Kinga előadása zárta, amelyben körbejártuk a fontos életterületeinket az intuíciónkat megszólítva.
Vasárnap csendesebb hangulatban ébredtünk. A fesztivál lassan elcsendesedett. A teaház utoljára várta vendégeit, a fesztivál programja ökumenikus szentmisével zárult. Végül közösen bontottuk le a helyszínt, és búcsút vettünk a levendulaillatú labirintustól is. Hálát éreztünk: a közösen megélt beszélgetések, a csendes, vagy éppen jókedvűen hangosabb pillanatok, a nevetések és az inspiráló előadások mind velünk maradnak.
Köszönjük, hogy ilyen sokan velünk voltatok a Labirintus Udvarban! Hálásak vagyunk látogatóinknak, előadóinknak és fantasztikus segítő csapatunknak – igazi öröm volt együtt dolgozni! Minden szervező és stábtag maximális odaadással, hatékony csapatmunkával dolgozott azon, hogy a programjaink sikeresen megvalósuljanak. Köszönet érte!
Ahogy elköszöntünk egymástól és a völgytől is, a fesztivál kapujából visszatekintve hálás szívvel indultunk haza, bízva abban, hogy jövőre, 2026-ban ismét találkozunk Gombaszögön, a Labirintus Udvarban.
