Akkor szoktam írásba fogni, amikor valami leüllepszik, helyre kerül, felismerést hoz, és ezt a felismerést akarom másokkal is megosztani az írás által. Most nem. Kavarog sokminden a levegőben. Új programozási időszak lép életbe 2014-től, röpködnek a stratégiák, koncepciók, elképzelések. Az ifjúsági munka területén is mélyreszántó gondolatok hangzanak el, és amikor ennek a személyes szintre való lecsapodása által megérezzük a változás szelét, megijedünk. Elképzeljük, hogy toleráns fiatalokat szeretnénk magunk körül látni 2020-ban, elképzeljük, hogy olyan fiatalokkal szeretnénk 2020-ban találkozni, akik szemtől szembe beszélgetnek velünk, nem a virtuális térben. Ezzel együtt pedig képtelenek vagyunk szakítani régi gondolkodási sémáinkkal, ragaszkodunk alapértékeinkhez. Nem az alapértékekkel van a gond, hanem a ragaszkodással. Az alapérték csak akkor képes megmaradni, ha képes mindig újraértelmezni magát. Miért olyan hangos most ez benne, a TANDEM ügyvezetőjében? Mert nagy dolgok vannak mögöttünk és nagy dolgok vannak előttünk: az év 26. hetének keddjén elköszöntünk 1 képzőnktől, Vaszily Tímeától és magunk közé vettünk 2 képzőt Horváth Molnár Andreát és Zachar Pált. Az év 27. hetének keddjén összeülünk hatan, a tandem tulajdonosai: ügyvezetői beszámolót vitatunk meg és döntünk a szervezet jövőjéről. (Ilyenkor mindig egy kis cinizmussal megszólal bennem az ember tervez, Isten végez bölcs mondás....). Gondolatban felborítottam mindent, ami eddig a helyén volt, nem gyártok prekoncepciókat. Új laposztás következik. A kártyák felkavarva.
Submitted by hk
on 28. 06. 2013.