Az idei nyár Nagy TANDEM-eseményére készülődve keresgélem a megfelelő kifejezést arra, hogy milyen érzés is ez.
Az ünnepi a legjobb talán. Ünnepi, mert nem kis aggodalommal követtük a Felszállópálya meghirdetését, hogy vajon hányakat hív meg az, amit mi ajánlani tudunk, hányan tudnának kapcsolódni a küldetésünkhöz, hányan hisznek hozzánk hasonló módszerekben, azon a körön belül, ahol meghirdetük.
Nagy öröm volt azt látni, hogy ilyen sokakat, és amikor végigolvastuk a jelentkezési anyagokat, már ott bizsergett az érzés, hogy nagyon jó csapat jön erre a hétvégére össze.
És hát ki más vezetné a csoportot, mint a szervezet Keresztapja, aki hozzánk hasonló ünnepélyességgel készülődik.
A hétvége már ma délután kezdetét veszi, amikor egy év “távkapcsolat” után újra teljes életnagyságban és teljes személyes jelenléttel ül össze a kuratórium, aztán holnap reggel útnak indulunk.
Jó utat mindenkinek, aki velünk/hozzánk utazik ezen a hétvégén!