Ahol az utak újra találkoztak – ilyen volt a 2026-os Labirintus Udvar

Július 14. és 19. között ismét ott voltunk a Gombaszögi Nyári Táborban, ahol társszervezőinkkel együtt újra megnyitottuk a Labirintus Udvart. Interaktív előadásokkal, workshopokkal, beszélgetésekkel és elmélyülést segítő programokkal vártuk azokat, akik a fesztivál forgatagában a figyelmüket egy időre az önismeret és a belső fejlődés felé szerették volna fordítani.

A Labirintus Udvar évről évre egy különleges kis sziget Gombaszögön. Egy hely, ahol meg lehet állni, le lehet lassulni, teázni, beszélgetni, kérdéseket feltenni, vagy egyszerűen csak csendben maradni. Ahol az ember nemcsak másokkal, hanem önmagával is találkozhat.
Programunk névadó eleme az udvarban kövekből felépülő önismereti labirintus, amely a befelé fordulás és az önmagunk mélyébe vezető séta ősi szimbóluma. Idén azonban maga a labirintus is tartogatott meglepetést.

Ahogy Molnár Kriszta fogalmazott:
„Idén egy soha-nem-látott mintát építettünk, Tükörlabirintust, két bejárattal. Soha ennyi kő nem volt még a labirintusba építve, mint most – talán mi magunk is cipeltünk oda jó sok nehezet.”

A labirintus közös megépítése ezúttal is a hét kezdetének fontos része volt. A kövek cipelése, az útvonal kialakítása és a közös munka lassan helyszínné, majd találkozási ponttá formálta az udvart. Közben azt is megállapítottuk, hogy „meredekebbek lettek az emelkedők – biztosan a tektonikus mozgások állnak a háttérben –, a napsütés forróbb, a patak hűvösebb, mint ahogy emlékeztünk”.

A hét során minden reggel Cseh Lajos és a Fiatal Reformátusok Szövetsége (Firesz) Lelki Fröccse segített ráhangolódni az előttünk álló napra. A délelőtti labirintusjárásokat Halász Péter, Halász Alma, Urbán Péter és Molnár Kriszta vezette, két alkalommal pedig Szecskó Donát handpanjátéka kísérte és mélyítette az élményt.

A labirintusban tett séta egyfajta mozgó meditáció és szimbolikus zarándoklat: segít elcsendesedni, befelé figyelni, majd valamivel tisztábban visszatérni a külvilágba. Idén különösen jó érzés volt újra találkozni azokkal, akik már korábban is jártak nálunk.
„Elképesztő jó érzés volt újra találkozni a visszatérő labirintusjárókkal, olyanokkal is, akikre nem számítottunk, és úgy felvenni a fonalat, hogy az eltelt egy év fontos történéseit osztottuk meg egymással” – írta Molnár Kriszta. Voltak váratlan viszontlátások, hosszú idő után újra egymásra találó ismerősök és gyorsan elmélyülő beszélgetések is. Kriszta szavaival: „Égből pottyant ajándék-emberek, meseszerű fordulatok.”

Találkozások, kérdések és belső utak

Kedden Csomós József Hívatlan elhívás című előadásával indult el a programfolyam. A hivatás és az elhívás közötti különbségről, a kiválasztottságról és arról gondolkodhattunk együtt, hogyan formálja az életünket az, amit mi választunk, illetve az, amire bennünket választanak.

Szerdán a fiatalok és a játék világa került előtérbe. Kovács Barnabás és Oriskó Norbert a Dungeons & Dragons világába kalauzoltak bennünket. A beszélgetésből az is kiderült: a szerepjáték jóval több egyszerű szórakozásnál: teret ad az önkifejezésnek, a közösségi élményeknek és a barátságoknak.

Idén az SZMKSZ (Szlovákiai Magyar Középiskolások Szövetsége) is hozott két programpontot hozzánk:
Gajdoš Viliam és Tarr Balázs interaktív beszélgetésében azt vizsgáltuk, hogy a hit ma is élő forrás lehet-e, vagy inkább egy letűnt kor örökségeként tekintünk rá. Bondor Attila és Tóth Andrea Beáta pedig a meditáció hétköznapi életbe való beépítéséről, a jelenlét fontosságáról és a Vipassana útjáról beszélgettek a résztvevőkkel. A programot vezetett meditáció és tapasztalatmegosztás zárta.

A Firesz meghívottja, Orémus Péter orvos személyes történeteken keresztül beszélt arról, hogyan ismerte fel életében az elhívást, és mit jelent számára az a tapasztalat, hogy Isten órája sosem siet, de sosem is késik.

A nap végén Kovács Kovi Zoltán, a VándorLáss alapítója az Atlasz-hegység legmagasabb pontjára, a 4167 méteres Djebel Toubkalra vitt el bennünket történetein keresztül. Szó esett Marokkóról, a berberekről, az akklimatizációról, a magashegyi kihívásokról, valamint arról is, miért lehet újra és újra visszatérni ugyanahhoz a hegyhez.

Férfiszerepek, szolgálat és kapcsolataink

Csütörtökön Zámbori Soma színész az igazi férfiasság kérdését járta körül, majd Urbán Péter, Halász Péter és Takács Attila A férfi útja a 21. században című beszélgetésében folytatódott a téma. Férfiakkal, de nem kizárólag férfiaknak beszélgettek identitásról, szerepekről és a mai férfilét kérdéseiről.

Nagygéci Kovács József és Dr. Balogh Róbert, a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai közelebb hozták hozzánk a társadalmi missziók mindennapjait. A segítségnyújtás örömei mellett annak kihívásairól, az önkéntességről és a szolgálatba való bekapcsolódás lehetőségeiről is őszintén beszéltek.

Kovács Kovi Zoltán második előadásában a magashegyi túrázás veszélyeiről, a felkészülés fontosságáról és a leggyakoribb hibákról beszélt. A napot Nagy Annamária pszichológus Minden ex nárcisztikus? című előadása zárta, amely a közösségi médiában és a hétköznapi beszédben gyakran használt kapcsolati címkék mögé nézett. Annamáriához csatlakozott Mikus Róbert pszichológus is. A nagy sikerű előadás során szó esett többekközt a nárcizmusról, a borderline működésről és a ghostingról.

Bizalom, testkép és egymás megértése

Pénteken Kovács Barnabás kalandmester vezetésével a résztvevők egy rövid szerepjátékon keresztül maguk is belekóstolhattak a Dungeons & Dragonsból kinőtt szerepjátékos világba.

Iván Zlatarits Anett ErdőmélyÉn című foglalkozásán a természet és a kreatív önkifejezés kapcsolódott össze. A farajzok elemzése közben azt vizsgáltuk, hogyan tükröződhetnek belső képeink, érzéseink és gondolataink az általunk létrehozott alkotásokban.

A testünkhöz fűződő viszony került középpontba Asiama Evelyn, Nagy Annamária és Vatai Dalma kerekasztal-beszélgetésén. A szociológiai, pszichológiai és dietetikai nézőpontokat összekapcsoló programon a testpozitivitás mellett a társadalmi elvárásokról és arról is szó esett, miért nem kell minden pillanatban imádnunk a testünket ahhoz, hogy tisztelettel bánjunk vele.

A Firesz közkedvelt Szólj be a papnak! programjában Balázs Patrik, Nagy Olivér és Molnár Árpád válaszoltak a közönség kritikus, kényelmetlen vagy éppen régóta hordozott kérdéseire Istenről, az egyházról, a hitről és az életről.

Gál Erik és Sikula Gábor önismereti játékokkal várta a résztvevőket az erdőben. A Támaszkodj rá bizalommal! outdoor alacsonykötél-módszer workshopon azt lehetett megtapasztalni, milyen érzés irányítani, vezetve lenni, másokra hagyatkozni, illetve valóban rátámaszkodni egy másik emberre.

A nap végén a várva várt Pál Feri előadás következett. Minden Labirintus Udvar-i pénteki napot Pál Feri atya látogatásával zárunk. Nagyon örülünk, hogy idén is ellátogatott hozzánk. Végre megint értjük egymást – Társkapcsolati kommunikáció című előadását hallhattuk. Humorral, életszerű példákkal és mély emberismerettel beszélt arról, mitől csúszik félre a kommunikáció két ember között, és hogyan találhatjuk meg újra az utat a kölcsönös megértéshez és kapcsolódáshoz. Az előadás után jutott idő egy-két személyes beszélgetésre és közös fotóra is.

Kimondott és elhallgatott történetek

Szombat reggel Iván Zlatarits Anett vezetett erdőfürdője kínált lehetőséget a korai elcsendesedésre. A relaxációs séta során a résztvevők a természethez, egymáshoz és önmagukhoz kapcsolódva alapozhatták meg a fesztivál utolsó teljes napját.

Tegdes Egyházi Dóra Életutak a mesékben című foglalkozásán népmeséken keresztül vizsgáltuk az emberré válás útját, életünk fordulópontjait és a válságokban rejlő lehetőségeket. Halász Emese – Indigo és Bondor Juszti beszélgetése az alkotás játszóteréről, az önismeretről, a felnövésről és a haraghoz fűződő viszonyunkról szólt. Horváth Veronika a mesterséges intelligencia használatát a teremtésvédelem felől közelítette meg. Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a digitális technológiák működtetésének is van valós energia- és erőforrásigénye, ezért használatuk nemcsak szakmai, hanem etikai és lelkiismereti kérdés is.

A délután folyamán két olyan beszélgetésre is sor került, amelyek nehezen kimondható, gyakran elhallgatott társadalmi és személyes témákat emeltek be az udvar biztonságos terébe.

Récsei Noémi meghívására Murinai Angéla feminista szemléletű íróval beszélgetett az anyaság és az alkohol kapcsolatáról. A téma nem pusztán egyéni vagy családi problémaként jelent meg, hanem olyan társadalmi jelenségként, amelyhez szégyen, hallgatás és sokszor láthatatlan fájdalom társul. Angéla így írt első gombaszögi élményéről:
„Ismeritek a Gombaszögi nyári tábort? Hát én eddig csak fél füllel hallottam róla, most viszont személyesen is megtapasztalhattam. Récsei Noémi önálló beszélgetőestjei meghívására vettem részt egy beszélgetésen. Nekilendültem erősen, hogy majd csapok is nagy bulikázást, mivel az egész rendezvény nekem a saját fiatalságomat idézte meg. Az első EFOTT-okat, fesztiválokat, ahol pont így vegyültünk, ahogy most teszik a fiatalok. Aztán persze maradtam a csendes szemlélődésnél.” (forrás: Murinai Angéla szerzői Facebook oldala)

Ezzel párhuzamosan Kovács Kovi Zoltán beszélgetett Török-Illyés Orsolya színművésszel. A beszélgetés a filmvásznon és a magánéletben jelen lévő tabukat járta körül. Miről beszélünk, és miről hallgatunk inkább? Mire jogosít fel az alkotói szabadság? Hogyan segítheti a szakmai és személyes fejlődésünket, ha felvállaljuk a bennünket valóban foglalkoztató kérdéseket? A beszélgetésről a Vasárnap magazin cikkében további részletek is olvashatók.

Az utolsó előadást Molnár Kriszta tartotta Hogyan bánjunk jól a transzgenerációs örökségünkkel? címmel. Fontos téma ez, amely sok látogatót vonzott az Udvarba. A transzgenerációs örökségre nemcsak teherként, hanem lehetséges erőforrásként tekintettünk. Arról gondolkodtunk, hogyan hordozzuk magunkban szüleink és nagyszüleink élettapasztalatainak lenyomatait, és hogyan válogathatjuk szét mindazt, amit tovább szeretnénk vinni attól, amit tisztelettel visszaadhatunk. Az előadásban az önismereti munka, a narratív élettörténeti kutatás és a testi emlékezet tapasztalatai kapcsolódtak össze.

Vasárnap a Nagy Olivér által vezetett ökumenikus istentisztelettel zárult a fesztivál. 

Ezután elérkezett a bontás ideje. Ismét kövekre, tárgyakra és üres sátorhelyekre bomlott mindaz, ami néhány napon át találkozásoknak, felismeréseknek, csendeknek, nevetéseknek és mély beszélgetéseknek adott otthont.

Amit magunkkal viszünk

A Labirintus Udvar számunkra sosem csak a programokról szól. Legalább ennyire fontosak azok az emberi kapcsolódások, amelyek nem szerepelnek a műsorfüzetben: a véletlen találkozások, az egy év után folytatott beszélgetések, a teaházban együtt töltött percek, a közösen cipelt kövek és azok a mondatok, amelyek még hazafelé is velünk maradnak.

Köszönjük, hogy idén is ilyen sokan velünk voltatok a Labirintus Udvarban! Hálásak vagyunk látogatóinknak, előadóinknak, társszervezőinknek és segítőinknek, valamint mindazoknak, akik munkájukkal, figyelmükkel és jelenlétükkel hozzájárultak ahhoz, hogy az udvar ismét megtelhessen élettel.

A labirintust lebontottuk, de a benne megtett utak, a váratlan találkozások és az „égből pottyant ajándék-emberek” történetei velünk maradnak. Bízunk benne, hogy jövőre ismét találkozunk Gombaszögön, a Labirintus Udvarban.