Cseh Tamástól vettem költsön ezt a címet. Úgy, ahogy a gyertya sem nagyképűségből, hanem szükségszerűségből ad fényt, úgy adjuk mi is lelkesedésünket, tudásunkat a gyakorta nagy sötétségbe burkolózó témákhoz, mint például a tizenévesek jövője, a szétbomló közösségek építése, a kiégett, unott pedagógusok képzése. Én szeretem az éjszakát, és szeretem a sötétséget, és szeretem a némasággal vagy szócsépléssel elrejtett témákat. A játék a kanóc, amit képzőként a résztvevőknek viszünk, és amelyet a résztvevők őszintesége, spontaneitása képes meggyújtani. Van, amikor ez nehezen megy. Van, amikor több csomag gyufát kidobunk. De nem adjuk fel, mert gyertyák vagyunk az éjszakában.
"Hát kezed megfogva azt mondom halkan: "aha".
Te bólintasz: "aha", mert te is érted, aha,
ez bizony eső, lágyan permetező,
kínosan elnyújtott lágy ítéletidő,
mikor az isten sem gondol semmire."
(Cseh Tamás: Gyertyák vagyunk az éjszakában)