nevelés

Ha patetikusan és amerikai módon szeretném megírni, akkor úgy kezdődne, hogy:

“Harmadikos lehettem a gimiben, amikor K. József, az iskola akkori állítólagos pályaválasztási tanácsadója annyit tudott értem tenni pályám orientálása érdekében, hogy az egész iskola előtt kipellengérezett, mondván “vannak, akik olyan blőd dolgokkal jönnek, hogy kultúrattasék akarnak lenni” – akkoriban úgy gondoltam, a kulturális menedzser szak az, ahol leginkább kamatoztatni tudnám tehetségemet, de K. tanár úr lépése megtette hatását: lemondtam korábbi elképzeléseimről és megesküdtem, hogy nem hagyom, hogy ez más diákokkal is így történjen, s egyben elhatároztam, karrier-tanácsadó leszek és bebizonyítom!”

Persze nem akarom amerikai módon kezdeni, noha valami jelentősége csak van ennek a történetnek, ha eszembe jutott a pályaválasztás kapcsán.

Mivel hiszünk abban, hogy a TANDEM tevékenykedésének egyik legfontosabb erőforrása és mozgatórugója a köztünk, tandemesek közt meglévő baráti kapcsolat, a kezdetek óta fontosnak tartjuk, hogy legyenek olyan alkalmaink is, amikor tisztán barátként töltünk együtt minőségi időt.

Így aztán az elmúlt hétvégét TANDEM-alapítói körben töltöttük, pozsonyi nyaralással. Egészen multikultira sikerült ez az együttlét: beszélgettünk  nagyokat, megosztottuk örömeinket és nehézségeinket, álmodtunk jövőt és ettünk répatortát, voltunk misén, de plázában is, legalább annyi minden belefért, mintha egy hétig együtt lettünk volna.

De nem is erről akarok írni. A legfontosabb felismerés számomra Áron jelenlétéhez kapcsolódik, aki azon túl, hogy 10 hónapjával és 3 fogával, igazi fiús működésével ismét elvarázsolt, nagyon sok mindenre tanít minket.