Mivel hiszünk abban, hogy a TANDEM tevékenykedésének egyik legfontosabb erőforrása és mozgatórugója a köztünk, tandemesek közt meglévő baráti kapcsolat, a kezdetek óta fontosnak tartjuk, hogy legyenek olyan alkalmaink is, amikor tisztán barátként töltünk együtt minőségi időt.
Így aztán az elmúlt hétvégét TANDEM-alapítói körben töltöttük, pozsonyi nyaralással. Egészen multikultira sikerült ez az együttlét: beszélgettünk nagyokat, megosztottuk örömeinket és nehézségeinket, álmodtunk jövőt és ettünk répatortát, voltunk misén, de plázában is, legalább annyi minden belefért, mintha egy hétig együtt lettünk volna.
De nem is erről akarok írni. A legfontosabb felismerés számomra Áron jelenlétéhez kapcsolódik, aki azon túl, hogy 10 hónapjával és 3 fogával, igazi fiús működésével ismét elvarázsolt, nagyon sok mindenre tanít minket.
Emberképünk, a neveléssel kapcsolatos megközelítéseink egyik alappillére a kötődő nevelés, illetve a kontinuum elv. Hát most ezt láttam működésben. Körben ültünk, Áron a kör közepén ücsörgött, mászkált, játszott és időnként, amikor úgy érezte, odamászott valamelyikőnkhöz, felkéredzkedett, megszeretgetett (vagy hagyta, hogy megszeretgessük), majd visszamászott és játszott tovább, ismerkedett az élet dolgaival. Éppen úgy, ahogy Liedloff írja az indián babákról, akiknek a nevelését figyelte – a saját szabadságukban, saját kíváncsiságuktól vezérelten tanulják a világot, élnek az élet áramlásában, érzékenyek minden lelki rezdülésre a környezetükből és pontosan jelezni tudják, mire van szükségük.
Szép is ez, megható. A hétvége többi élménye egy másik posztban Petitől, hamarosan.