Ősz a konferenciák időszaka. Egyrészt azért, mert valóban év végére érik be a munka gyümölcse, amiről érdemes beszámolni és új gondolkodásokat nyitni, másrészt azért, mert végre megjönnek a támogatások és lehet szervezni. Egyszerre, mindent. A legutóbbi konferencia, ami részt vettem a Katedra Napok voltak, egy nappal az önkormányzati választások előtt, így a szakmai körökben és politikai körökben is egyformán táncoló elvtársak nem is hiányozhattak volna onnét. Ám szerencsére pedagógusok is voltak. És legforróbb témaként pedig jelen volt a kis iskolák bezárása, az elhangzottak szerint országszerte 500, ebből 40 magyar. Hogy kell ezt értelmezni? Mi a helyes válasz erre az intézkedésre, ami egyértelműen, elsősorban gazdasági döntés - nincs pénz a fenntartásukra.
Nem tudom. Sok véleményt végighallgattam, ám nem állt össze bennem a kép, hogy mit kezdünk ezzel és főleg azt nem látom, hogy hová akarunk jutni, mi a cél. A fenntarthatatlan intézményrendszerhez való kétkörömmel ragaszkodás szerintem nem lehet cél. A beletördődés szintén nem. És nem érzem annak a biztonságát sem, hogy valaki/k valahol ennek a megoldásán szorgosan, szakszerűen dolgoznának. A bizalom marad abban, hogy ébredőben van az ügy gazdája, és hamarosan szembejön nekem.
Végezetül pedig innét is Isten éltesse a 20 éves Katedrát, kívánom, hogy az ébredések példája legyen, és a nehéz körülmények ellenére is tartson ki, szolgáljon tovább!