"Boldog új évet!" - az utóbbi pár nap ennek a mondatnak a jegyében telt, talán több tucatszor hallottam, s legalább ugyanennyiszer kívántam én is másoknak. Amolyan évelejei "Hogy vagy?" ez, amit anélkül vakkantunk oda, hogy komolyabban elgondolkodnánk a tartalmán (mint ahogy a "Hogy vagy?"-ozók nagy részét se érdekli a válasz).
Mikor viszont írásban kívántam a legjobbakat 2014-re, akkor megálltam egy pillanatra a billentyűzet felett, s megpróbáltam személyre szabottan boldog_új_évet_kívánni. Egyik kedves ismerősömnek például - tudván, hogy az állami apparátus kíméletlen gépezetében dolgozik - értelmes új évet kívántam. S csak mikor lelkesen megköszönte, hogy ez volt a legjobb, amit eddig hallott, gondolkodtam el rajta, hogy vajon, ha magamnak kéne valamilyen új évet kívánnom, milyennek akarnám a 2014-et?
Pihenéssel telinek? Inkább a kellemes fáradtság.
Boldognak? Á, nem hiszem, hogy az élet célja a boldogság.
Élménydúsnak? 2013-at sem éreztem élménytelennek.
Örömtelinek? Csókszentmihályi büszke lenne rám, de nem.
Áldottnak? isten áldása soha nem árt, de ez túl vaskatolikus szagú.
Tudatosnak? Eigen, ez a TANDEM-mantra, fontos is, de most másra tenném a fókuszt.
Hanem az értelmesre! Szeretem az értelmes dolgokat és kevés dologtól irtózom jobban, mint az értelmetlen tevékenységektől, beszélgetésektől, gondolatoktól, vitáktól... A munkát akkor élvezem igazán, ha látom az értelmét. Képes vagyok áldozatokat hozni, fáradozni, lemondani, ha értelmes dologért tehetem. A szabad időmben is akkor töltődök fel igazán, ha értelmes hobbival töltöm, s az életem nehéz pillanataiban is erőt tudok meríteni abból, hogy van értelme annak, hogy itt vagyok, hogy pont itt és így, ahogy.
Szóval, legyen értelmes évem, évünk 2014-ben!