Talán úgy tűnhet, hogy messziről kezdem, de mindenekelőtt egy kicsit az ellenállás természetéről szeretnék beszélni. Amit a köznyelvben ellenállásnak hívunk, az alapvetően a bizonyos dolgok ellen való tiltakozást jelenti: nem akarunk beszélni bizonyos témákról, nem akarunk meglátni bizonyos összefüggéseket, kerülünk bizonyos találkozásokat, nem vagyunk hajlandóak egy-két feladat elvégzésére, stb.
A Gestalt pszichológia ennél sokkal differenciáltabban közelíti meg az ellenállás jelenségét, és legalább hatféle olyan magatartásmintát azonosít, amikor a lélek "megtagadja", hogy bizonyos tartalmat vagy eseményt a valódi megérintődésig beengedjen és személyes viszonyt alakíthasson ki. Ezek közül kettőt lehet tipikusan felismerni azokban a reakciókban, ahogy akár a szlovákiai magyar közösségünk, vagy személyes barátaink és rokonaink reagálnak az Ice Bucket Challenge néven zajló kampányra.
Az egyik az úgynevezett "benyelés", amely azt jelenti, hogy amikor meglátunk egy izgalmas, vonzó, különlegesnek tűnő, csillivilli dolgot, akkor anélkül beállunk a követők közé, hogy értelmeznénk a célokat, az egész dolognak az összefüggésrendszerét és megkérdeznénk magunktól, hogy akarunk-e beszállni ebbe a kis világba. Ehelyett nyomjuk a lájkot, várjuk, hogy meghívjanak, locsoljuk a vizet, örülünk a viszont-lájknak, de azt, hogy mivégre született ez az egész, nemcsak közölni felejtjük el, hanem kideríteni is.
A másik ellenálló reakció pont az ellenkezője, amikor csak annyit látunk meg a történetből, hogy "má-megin-valami-amerikai-szar", és már kezdjük is meg a kiabálást, júdásozást, hitetlenkedést, ahelyett, hogy megnéznénk a dolog eredetét, és arról alakítanánk ki egy viszonyulást, hogy az eredeti célhoz, ötlethez, eszközrendszerhez mi a viszonyunk a saját értékrendünk tükrében.
Mindkettővel gyakran találkozni, közös pontjuk az, hogy egyik sem segíti elő az egészséges és nyitott társadalmi párbeszédet, hogyúgymondjam.
A dolog eredetét és a működését nagyon jól megírta Gerzson, tessék őt elolvasni. Ami miatt én tovább gondolkodtam, az a civil szervezeti és jótékonysági vonatkozás.
Ehhez kapcsolódóan a tények:
- létezik egy társadalmi, vagy legalábbis közösségi, vagy legalábbis, többeket érintő probléma, amiről kevesen tudnak. Nevezetesen az ALS betegség (tegyefölakezét, aki korábban hallott róla...)
- keletkezett egy olyan forrásteremtési ötlet, amely sokakat megmozgat, akár az exibicionizmusuknál, akár a kalandvágyuknál, akár az empátiájuknál, akár a pénztárcájuknál fogva.
- ez az ötlet sikeres.
- ez az ötlet mellesleg a tengerentúlról származik.
- ez az ötlet a mi közösségünkben is meg tud mozgatni olyan szereplőket, akár az exibicionizmusuknál, akár a kalandvágyuknál, akár az empátiájuknál, akár a pénztárcájuknál fogva, akik más, egyszerű, unalmasba hajlóan klasszikus, tegyél-jót-mert-te-is-felelős-vagy-a-világért felhívásokra nem mozdulnak.
- az ötletnek az őrület része néhol, gyakran, sokszor, túlnő a jótékonysági részén, és a nagy locsolkodásban rengetegen elfelejtik bemondani, hogy amúgy miért is csinálják ezt az egészet.
Namármost. Lehet nekünk savanyú a szőlő, hogy a bizonyos hülye amerikaiak megmozgatják az egyébként társadalmilag mozdulatlan, ámde nagy facebook-huszár szomszédainkat, és mondhatjuk azt is, hogy jaj, mivel lesz jobb abban a hosszúnevű betegségben szenvedőknek attól, hogy XY-onok ideát a kamera szeme láttára lelocsolják magukat egy vödör vízzel. De, ha minden századik kihívott adományoz is, vagy ha csak az az üzenet megy át, hogy vannak társadalmi problémák, amelyekről beszélni kell, vagy ha csak önmagában a bátorsággal és a határátlépéssel való játszadozást kapcsolja az átlagember össze egy civil mozgalommal, már jól jártunk. Mert ezek a dolgok, a bátorság, a problémákért való kiállás, a figyelemfelhívás, nem gyakran mozgolódnak nagy tételben kicsiny társadalmunk mezején.
Summa summarum, kedves civil mozgalmi barátok és ismerősök, arra buzdítanám én inkább önmagunkat, hogy a kampányolás és a kreatív adománygyűjtés témájában kezdjünk el gondolkodni. Sőt. Cselekedni.
Kérdezzük meg például: kétnyelvű helységnévtáblákért vagy Hedvigért érdemes lenne jeges vízzel locsolkodni?