választás

„Az utóbbi napok, hetek nagyon pörgősek voltak…”, „Eléggé le vagyok strapálva…”, „Nem sokat aludtam az utóbbi időben…” – ilyen és ehhez hasonló bejelentkező mondatokkal találkozom szinte mindenütt, ahol csoportot tartok vagy projektmegbeszélésen veszek részt. És én se lógok ki a sorból: a „bárcsak 30 órája lenne a napnak”-jellegű mondat nálam is visszatérő motívum, ha arról kérdeznek, mi a helyzet velem. El-eltöprengek mostanában azon, hogy ez vajon miért van. S mindig oda lyukadok ki, hogy nehéz választani. Választani a temérdek lehetőség közül, mivel eltölteni azt az értékes időt. Mert nem jó és rossz között kell választani, hanem jó és jó között. Vagyis jó és jó és jó és jó és jó… között. És ez kemény meló. Mert minden egyes igen valami jóra, egyben nemet is jelent sok-sok más jóra. Aztán a minap egy korsó sör mellett az egyik budapesti barátom megmondta a trút: ha már választottál, akkor ne gondolj a többi lehetőségre, engedd bele magad a választásodba. Ez lenne a kulcs?