Erasmus+ Projekt - 'Overcoming Empathy Fatigue in Youth Work'
Kedves barátunk és kollégánk, Szabó Tömöl Gabriella írta le inspiráló gondolatait az izgalmas írországi útjáról, amelyen az 'Overcoming Empathy Fatigue in youth work' („Az empátiafáradtság leküzdése az ifjúsági munkában”) elnevezésű Erasmus+ Projekt keretében vett részt.
Ez a program átfogó bevezetést nyújt a mindfulness, az öngondoskodás és az önmagunkkal szembeni együttérzés gyakorlatába, kifejezetten azok számára, akik gyermekekkel és fiatalokkal dolgoznak – legyen szó önkéntes vagy fizetett szakemberekről. A képzés célcsoportját azok a gyermek- és ifjúsági, illetve szociális területen dolgozó szakemberek alkotják, akik tartós, folyamatos szakmai kapcsolatban állnak fiatalokkal.
Szabó Tömöl Gabriella jelenleg az Innovatív Oktatásért Intézet munkatársa, az elmúlt időben sokszor dolgoztunk és képződtünk együtt.
Vannak azok a kispárnák.
Amiket még valamelyik ősünk hímzett, aprólékosan, türelmesen, amikor még volt idő ilyesmire. Sokáig díszei voltak a szobának, aztán leesett róluk egy gomb, meglazult a varrás, és szép lassan lekerültek a kanapéról. Erre-arra használták. Néha a macska hempergett rajtuk, néha valaki rátette a bakancsát. Aztán már nem is emlékszünk, milyen színű volt eredetileg.
Április 7-én kispárnánk Írországba utazott. Mert „Empátia fáradsága” (talán) kezelhető.
(Hát persze, hogy magamról beszélek.)
Anyaként az ember ilyenkor nem programokat néz, hanem listákat ír: ki mikor mit eszik, ki van a gyerekekkel, hol a váltóruha. Órarendet vizsgál, melyik tantárgyra lehet előre tanulni.
A képzéstől nem vártam túl sokat. Álmaim énje felkészülne. Témából, előadókból, országból. Ehelyett: Igen - szoktam fáradt lenni...másfelől már a csapból is mindfulness folyik. Mit lehet ezen még tanulni? De: az angolomat jó lesz leporolni, megnézem Írországot, és végre alszom egy hétig.
----
Brú Moytura a szállásom neve. Egy UFO az ír földbe süllyedve. Mára félig visszavette a természet. Ami kilátszik, azon ősi (kelta? keresztény? buddhista?) feliratok olvashatók. Csak a főbejárat fölöttire kérdeztem rá: „Sok minden történt idén” Ok. Itthon vagyok. (Megérne egy tetoválást!)
Központjában közösségi tér kandallóval, felette (!) körpanorámás hálószoba 8 (!) ággyal. (Nem tudjátok elképzelni, ugye? /..elhiszem/.) Lent konyha, hálófülkék, közös fürdőszobák. 25 emberrel költöztem össze. Olaszokkal, osztrákokkal, írekkel, magyarokkal.
Naponta három étkezés — egyszerű, tiszta ételek. Zabkása. Saláta. Rizs. Zöldség és gyümölcs. Sok mindent a ház méretű green-house-ból = itt gyűjtik az esővizet, majd a csatornák az ágyásokhoz vezetik. Itt-ott szökőkút is van. Térelválasztóként betonhálón száradó konyharuhák. A növények között fotelek (!), pihenősarkok (!) - este 10 után csak itt lehet hangoskodni. Pont annyira sokkoló, mint amennyire természetes.
És odakint tombol Írország. Eső, köd, orkán, napsütés, jégeső — gyakran egy órán belül változó sorrendben. Mind! A levegőt harapni lehet. Minden virágzik. A zöld (imádom!) egy új árnyalatát ismerem föl - ír zöldnek fogom hívni. Mindenütt vízbe lépek. A lejtőn is tócsák vannak. (nem értem) A szél olyan hihetetlen erővel tud fújni, hogy itthon bemondanák a hírekben. Minden esetre, most már tudom, milyen mélyről jövő igazi jó kívánság az ír áldás második sora: „may the wind be always at your back”
Rátérek a programra: full-time meditáció. Mesterien felépített, végiggondolt lassulás, érzékenyítés, gondoskodás. Idő. Megélésre és megosztásra. Szemlélődés, mélyülés, béke. Sűrű, tömény szeretet. Nem a másoknak szétosztandó fajta. Hanem az önmagunkat gyógyító, megerősítő.
Pár nap után valami átbillent. Nem bosszantott fel többé kézmosásnál a csapból folyó jéghideg víz. Sőt úgy éreztem: Élek! Érzek! Látok! Hallok! A testem pedig könnyű. Felélénkült az engemet körülvevő világ és én boldog része voltam.
Kimosták a kispárnát.
Óvatosan. Figyelmesen. Beáztatták, előmosták. És közben kiderült, hogy nem is barna az az alapszín, hanem sárga. Élénk narancsbahajló sárga. Hogy a hímzés nem kopott le, csak koszos volt. Hogy értékes. Hogy kék virágok vannak rajta. Került rá gomb. A varrás is meg lett erősítve, ...bár az tovább tartott.
A kispárna április 12-én hazajött, visszakerült a helyére.
Ismét a szoba dísze lett.
----
Majd jöttek a hétköznapok. Első nap került rá egy kis ketchup. Később találtam rajta sötét hajszállákat. Lehirgáltam, ahogy mifelénk mondják. Majd a földről vettem fel és látom, meglazult a gomb.
Szeretetteljes olvasatomban: van hol laknom, van mit ennem, mellettem a sötét fürtű hősöm, a gyerekeink vidáman párnacsatáznak. A szívem csordultig van hálával.
A kispárnát néha ki kell mosni, vissza kell varrni a gombot.
A kispárna mosható, javítható.
Most már online is: https://www.limina.at/
Erasmus+ Project - 'Overcoming Empathy Fatigue in Youth Work'
Szereplők:
- Molnár Kriszta, TANDEM– a forrás
- Paola Bortini és Peter Hofmann – a trénerek
- Leitrim County Childcare Committee (IE) – a főszervező
- Élményakadémia (HU), ALP (AT), Associazione Joint (IT) – a társszervezők
Külön köszönet Berta Tündének és az IIV mentor csapatának.
Írta: Szabó Tömöl Gabriella
