Nekem a tavasz jázminillat. Narancsvirág-emlék. Folytonos álmosság. Biciklizés csíkos pólóban, piros cipőben. Napszemüveg. Szélben lobogó haj. Esőben tocsakoló gumicsizmák, lődörgések a városban, kávé a teraszon.
Nekem a mostani tavasz a kimondott szavak ideje is. Sajgó nemek, próbálkozó igenek, barátnés mesélések, testvéri megegyezések, meddő kérések. Hal(l)hatatlan imák.
És a ritmusos tavasz ideje is szeretném, hogy legyen. Kialakítani a saját ritmusunkat nem egy egyszerű dolog – megtalálni az egyensúlyt az munka, az aktív szabadidő és a henye feltöltődés között számomra legalábbis, végtelenül bonyolultnak tűnik, mert valahogy mindig a határidőkkel, elutasított meghívásokkal, lusta vasárnapokkal hadakozom. Nincs ritmusa a mindennapjaimnak, nem méghogy a hétnek! Kell ezt? Hogyan kell? Hogyan jó? Hogyan jó nekem? Azt gondolom ezekre a kérdésekre az önmagunkra figyelés, a saját igényeink felmérése, és az (ön)tudatosítás adhatnak választ. És itt kezdődik a neheze.
Ha hasonló gondokkal küszködsz, kedves Olvasó, ajánlom figyelmedbe az önismereti kurzusunkat – tavaszi alkotással.