Két miniszterelnök-helyettes, két miniszter, két személyben: Kaliňák és Kažimír az egyik oldalon, egy leköszönő kormánybiztos, Vagač a másik oldalon. A hatalom korlátlan arroganciája az egyik oldalon, a civil szektor meztelen, megfáradt tehetetlensége a másik oldalon. 350.000 ember, akik az adófizetők pénzéből élnek, és több száz civil szervezet, többszázezres célközönséggel, és egy költségvetés. Ezek a mintázatok jellemezték az október 29-30. között rendezett Civil szervezetek konferenciája első napját. Miért?
A konferenciát belügyminiszterünk és pénzügyminiszterünk szavai nyitották meg a kormánybiztos távozásáról mit sem sejtő civilek számára. A két férfiú távozása után pedig megtudtuk, hogy távozik a biztos és új biztos nem lesz. Ugyanaz a tehetetlen, destruktív helyzet fenyeget a civil szektor fejlesztéséért megbízott kormánybiztosi agenda esetében, mint amilyennek tétlen szemtanúi vagyunk a kisebbségi kormánybiztosi agenda esetében.
Mosollyal számol be a két miniszterelnök-helyettes arról, hogy mennyire rendben van minden, és egy dolog csupán az, amit kivetnivalónak találnak, méghozzá a civil szektor passzív magatartása a kormány egyértelmű felkérésében az adócsalások ügyében. Egyébként az állam jól teljesít, előzékeny. A pozitív kép ecsetelése után néhány felszólaló elmondásából sejteni lehet, hogy azért nincs minden rendben, ám a problémás kérdések mérete és tartalma csak a két államférfi távozása után kerül tálalásra. Például az, hogy a néma szolgától aktív polgárrá válásunk egyik alapfeltételét, az információkhoz való hozzáférésünk jogát szabályozó törvényt drasztikusan kaszabolja az állam a maga javára. Vagy az, hogy a civil szektor és az állam közötti együttműködést megalapozó esszenciális dokumentumok nem kerültek elfogadásra. Vagy az, hogy az állam továbbra sem akar engedni abból az indokolatlan és minden demokratikus elvvel szembemenő piaci előnyéből, amit a közhasznú szolgáltatások terén birtokol. Vagy az, hogy az elmúlt időszakban nincs egyetlen egy példa sem arra, hogy a döntéshozatalba bevonták volna a civil szektort, sőt, a konkrét bevonások, például a különböző jogszabályok létrehozásával vagy véleményezésével megbízott munkacsoportok civil képviselőinek munkája és véleménye a törvényhozási folyamatban a kukába került. A látszatrészvételről úgy gondolom, hogy a magyar kisebbség képviselői is be tudnak számolni a kisebbségi bizottságban tett munkájukkal kapcsolatban. És ezek a problémák csak a jéghegy csúcsa, a civil szektor épülését, fejlődését szolgáló intézkedések megvitatására nincs tér, idő, kapacitás. A túlélést oldjuk, hogy aktív állampolgári génünket ne töröljék ki belőlünk.
Mit tanultam a konferencián?
Hogy a civil társadalom fejlődésének alappillérei az állammal való együttműködés, az aktív polgári viselkedés és az össztársadalmi vita. Hogy a nyitott kormányzás alappillérei a nyílt információk, a párbeszédre való nyitottság és a transzparenciára való nyitottság. Fiatal és régi harcosok a szlovákiai magyar civil szférából, melyikhez konyítunk mi ebből? Milyen jó példáink vannak erre, amelyekre építhetünk? Képesek vagyunk egyáltalán a mi országunk összegondolkodásának részesei lenni? Akarunk? Vagy … Sokszor hangoztatjuk, hogy jól működő civil társadalom, a nyitott kormányzás a mi megmaradásunk egyik fontos garanciája. Akkor miért nem törődünk ezzel? Hány országos platformnak vagyunk részesei? Hány regionális találkozáson veszünk részt az állam képviselőivel? Hány munkacsoportban veszünk részt? Hány tömeges észrevétellel adunk hangot véleményünknek és a számunkra fontos értékeknek a törvényhozási folyamatban? Hol a mi bátorságunk?
Mit lehet tenni?
Civilként megtalálni azt az ügyet, ami érdekel, mozgat, és aktívan tenni érte, kapcsolódva a szlovák nyelvű mozgalmakhoz is, hogy egy áramlatként hassunk, megőrizve és képviselve a magyar érdekeket. És ma, ennél sokkal konkrétabbat is, aláírni ezt a nyilvános felszólítást, ami arról szól, hogy milyen informiós törvényre van szüksége Szlovákia állampolgárainak ahhoz, hogy szabad társadalomban élhessenek. A felszólalás szervezői közel 2400 aláírás összegyűjtésére vállalkoztak, ami megfelel azoknak a községeknek a számával, amelyek a jogainkat megnyirbáló törvénymódosítást javasolták. Az elsőre távolinak tűnő lépések is közelebb visznek bennünket saját ügyünkhöz, úgyhogy az, akinek fontos bármi az emberi szabadsághoz kapcsolódó téma ebben az országban, írja alá ezt a felszólítást, mert saját ügyének alakulását támogatja ezzel.