A címben szereplő mondat egy színházi nevelési foglalkozáson hangzott el egy résztvevő diák szájából. Az foglalkozást a Káva Kultúrális Műhely tartotta Üres lap címmel, egy hétvégi szimpózium keretén belül magyarországi középiskolás diákoknak, szakmai megfigyelők előtt.
A Budapesten, 2013. december 12-13-án megrendezett szimpózium témája a színházi nevelés és a történelmi témák összekapcsolhatósága, a fent említett előadás pedig a trianoni eseményeket idézi, és egy mai fiatal tizenéves fiú személyén, élethelyzetein keresztül járja körbe a nyelvvel, identitással, államhatárokkal, családi hagyományokkal, minket mint egyéneket meghatározó fogalmakkal kapcsolatos kérdéseket. „Kik vagyunk? Miként vallunk önmagunkról? Ki a magyar? Ki a szlovák?“ Számomra mint kisebbségben élő, szlovákiai magyar számára húsbavágóak ezek a kérdések. Tétje van ezeknek a kérdéseknek. Nem is kicsi. Sokszor minden inam, izmom megfeszült. Mindahányszor provokatív, de annál igazabb kérdések és dilemmák kerültek előtérbe. Méginkább mikor a fiatalok véleményét hallgattam. Az idézett mondat pedig egészen félelmetesen hangzott, hatott. Mert akkor én is szlovák vagyok?! Hiszen én is itt élek. Szlovákiában, Pozsonyban. Nagyon sok szlovák barátom van. A személyes blogomat három nyelven írom, napi szinten kell váltogatnom legalább két nyelvet. A melegítőalsó helyett tyeplákit, az erkély helyett balkont, a bérlet helyett elektricsenkát mondok.
Viszont az anyakönyvi kivonatomban a magyar nemzetiség szerepel. Erre hivatkozva nevet változtattam, és most már szlovákul is –ová nélkül írom a vezetéknevem. A magyar népdalokat ismerem, a magyar költők verseit magoltam és magyar regényeken keresztül tanultam a világ nagy dolgairól az iskolában. Magyarul imádkozom, anyukámmal magyar mátyusföldi tájszólásban telefonálok. Vagyis akkor magyar vagyok, nem?
De mindenközben semmi közöm Magyarországhoz, az „anyaországhoz“. Nem érzem otthon magam a magyar feliratok, a magyar bürokrácia rengetegében, a köntörfalazós kifejezésekkel nem tudok mit kezdeni, se a tajkártyával, Orbán Viktorral, BKV-vel, az ubisalival, a törcsivel. Nem ismerem a teljes magyar földrajzot, és ki nem állhatom a forintban számolást. Vagyis akkor külföldinek számítok, nemde?
Szándékosan nem szeretnék itt egyértelmű válaszokat adni. Nem is a személyeskedés itt a célom. Hanem inkább megmutatni, hogy nagyon összetett ez a kérdés, mégcsak feltenni is nehéz néha: ki vagyok én és mi határozza meg a nemzeti identitásom? A színházi nevelés mint forma viszont kiváló erre a célra. És a Káva Üres lap c. foglalkozása ezt követi. Provokatívan megkérdez.