Labirintus udvar 2017
Mi történt a Labirintus udvar háza táján 2017-ben?
Kedves Olvasó, talán képzavarként éled meg a fenti kérdést, hiszen az élménybeszámoló egy udvart hivatott bemutatni, a kérdés pedig házat említ...hogy is van ez? Aki 2017-ben is ellátogatott a TANDEM immár negyedszer megvalósuló programegyüttesére, az tudhatja, hogy nem csupán a tábornak otthont adó kemping arculata változott nagyot, hanem ezzel együtt a Labirintus udvar is egy házikóval gazdagodott, mely keményen állta (volna) az esőt, a villámokat és viharos szelet, ha szükség lett volna rá. Azonban az ég kegyes volt hozzánk: csak néhány óra erejéig tett próbára minket, sem az eső, sem a forróság nem volt elviselhetetlen, egyedül az esti órákban mutatta meg mikroklímáját a gombaszögi völgy, hűvös, nedves levegőjével. A nulladik napon felmértük a terepet, megtörtént az udvarfoglalás és a felkészülés az első napra, melyet Halász Péter és Anita indított el labirintusépítéssel. Az idei labirintus egy hagyományos, hét körös labirintus lett, mely gyorsan elkészült. Nem csoda, hiszen volt elég segítő kéz, és az udvar is „emlékezett”.
Labirintusjárás
A labirintusjárás az udvar napi menetéhez tartozott, minden reggel 10-től lehetőség volt arra, hogy ezzel a belső úttal kezdődjön a nap. A labirintus ősi szemlélődő eszközként nem útvesztő, hanem egyjáratú útvonal, mely során az ember a középpont felé halad, majd innen kifelé. A szimbolikus zarándoklat alatt, mely a meditáció egy formája is, a benne sétáló saját belső kérdéseire kaphat választ, letisztázhatja célkitűzéseit, illetve a megtett lépések a megtett életút szimbólumaként is felfoghatóak. A hét folyamán számos ember élt a labirintusjárás lehetőségével, előbb a Halász házaspár majd Molnár Kriszta vezetésében. A labirintusba igyekvők minden alkalommal egy rövid felkészítésen vettek részt, majd ezután saját belső hangjukban bízva léphettek a középpontba vezető útra.
A labirintus idén is újabb arcait mutatta meg: volt olyan nap, ahol a felkészülés során az érintésre való külső és belső odafigyelés volt fókuszban, más napon egészen kis csoport lépett a labirintusba, az egyik este az ünneplésé, a meghitt lépéseké volt a kövek közé rejtett teamécsesekkel kivilágított úton, megint más napon egy időutazáson vehettek részt a benne lépkedők. És újra kiderült, a labirintust nagyon sokféleképpen lehet bejárni: apró lábak is koptatták az utat, ugrándoztak a labirintus kövei között, megmutatva, hogy ennyire felszabadultan érdemes igazán.
Az udvarnak a labirintusjárás napi ritmusán kívül megvolt a menetrendje: minden nap volt lehetőség személyes tanácsadásra, akár szimbólumok segítségével, akár a pályaoreintáció terén, a workshopok napról napra új témákat jártak körül, és ösztönözték interaktivitásra és kérdések megfogalmazására az újonnan érkezőket, a késő délutáni órákban a „nagyelőadások” zajlottak napi rendszerességgel, a sötétedés közeledtével pedig megraktuk tarisznyánkat, és más-más országot jártunk be az Esti VándorLáss során.
Az udvar területén az első naptól fogva működött a Teaház, mely Zalka Judit és Viczena Edina keze alatt, Nagy Timi segítségével vált a találkozások és finom teázások helyszínévé. A gombaszögi éjszakában megfáradt táborozót az udvarba való belépés után rögtön a Teaház fogadta: pomelo-ananász, alma-fahéj, birsalma-eper, minőségi fekete tea, méz, stevia, friss csokor menta és kedves szavak, a teljesség igénye nélkül ezt kapta, akit ide hozott útja.
Mindezen túl két projekt is bemutatásra került a héten: a New Shores – a game for democracy játék közös tesztelése, valamint a LEHUA – Learning Humanity from Animals – szabad fordításban Tanulj emberséget az állatoktól, melyről Balázs Lilla és Suhajd Virág számolt be. Az utóbbi projekt fókusza az egyén érzelmi intelligenciájának fejlesztése, az állat és ember találkozásából megszülető kölcsönhatáson keresztül. A projekten a TANDEM-en kívül a magyar Rogers Személyközpontú Oktatásért Alapítvány, a román Milvus Group Association www.milvus.ro, és a Budapesti Állatkert és Botanikus Kert www.zoobudapest.com dolgozik.
A másik Erasmus+ projekt, a New Shores – a game for democracy elnevezésű játék az állampolgári ismeretek fejlesztését támogatja egy táblajáték segítségével, és szintén a tábori program része lett. A játék, mely oktatási segédanyagként hivatott működni, erősíti a fiatalok ökológiai tudatosságát, fejleszti vállalkozói készségeiket, és a demokratikus folyamatokban való aktív részvételre buzdítja őket. Ez az izgalmas kezdeményezés nemzetközi kooperáción alapul: Centre for Systems Solutions - CRS-szel, és a magyar Rogers Személyközpontú Oktatásért Alapítvánnyal közös szervezésben zajlott a táborban is. A játék után a résztvevők lehetőséget kaptak arra, hogy visszajelzést adjanak egy-egy aspektusra, úgy mint a vezető szerepére, a játékra való ráhangolódásra, a különböző kompetenciák feljesztésének további lehetőségeire, és nem utolsó sorban a gyakorlatban történő felhasználásra.
A New Shores táblagépekre fejlesztett játékán kívül a Morality – Te mit tennél? erkölcsi kérdéseket feszegető kártyajátékát is volt lehetőségük kipróbálni az udvarba látogatóknak, melyet Páll Gábor pedagógia alapszakos hallgató fejlesztett egy egyetemi kurzus keretein belül. A 13 éves kortól ajánlott játék során olyan mindennapi és kevésbé mindennapi erkölcsi dilemmák merültek fel, melyek hosszú vitákra és tapasztalatmegosztásra serkentették a résztvevőket, közben pedig empátiájukat és szociális érzékenységüket mélyítették.
Workshopok
Az udvarban számos workshop zajlott, a teljesség igénye nélkül néhányról bővebben is szólunk. Ilyenek voltak Suhajda Virág Szimbólummunka a pályaorientációban és Mese által önmagunkról elnevezésű alkalmai, Rabec István a konfliktuskezelésbe vezette be az érdeklődőket, Kovács KOVI Zoltán pedig a Walden napok létrejöttéről és céljairól beszélgetett a közönséggel. Szűcs István szinte minden nap jelen volt, hogy pályaorientációs tanácsokkal lássa el a bölcsészeket, mérnököket, informatikusokat, jog- és kereskedelem szakosokat. Megismerkedhettünk a mantra, a mehndi, a haiku fogalmakkal is - Sinka Árminnal az ismétlődő fohászok varázslatos világába látogathattunk el, Balázs Lilla a testdíszítés spirituális dimenzióiról is mesélt, Rabec Pisti pedig egy önismereti vershajtogatásra invitálta az origamit és az irodalmat kedvelőket. Szabó Eszti a kézzelfogható és lelki csomók feloldásának lehetőségeiről beszélgetett – bogozni vagy átvágni, szólt a kérdés. Hlavácsek Réka és Melecski Júlia az Artis centrum munkatársaiként szóltak a képességfejlesztésről. Az elmúlt évekhez hasonlóan a labirintus mellett egy életutat mintázó kötélpálya bejárására is lehetőség nyílt, mely különböző izgalmakat tartogatott az úton levők számára. A Még 1 Mesét Akciócsoport Playback színházának idén is is sikerült felvenni a közönséggel a kapcsolatot: a játékmester segítségével mimika, gesztusok, szavak, mozdulatok által játszották újra egy-egy jelen lévő élettörténetének szeletét. Az ezt követő napon pedig minden érdeklődő egy kicsit részesévé válhatott ennek a színházi műfajnak az improvizációs gyakorlatok segítségével.
Békéssy László és Freisinger Ádám Yearcompass, avagy tervezd újra a jövőd néven tartott workshopot évtervező füzetük segítségével. Bár az év lezárásának és az új év megtervezésének ideje a kalendáriumi év végével jön el, Gombaszög új időszámításként is értelmezhető. A workshop vezetői arra kérték a résztvevőket, hogy irányított feladatok (a füzet egy-egy idetartozó lapja) segítségével elevenítsék fel az elmúlt hét, az elmúlt hónap, illetve a januártól eltelt idő eseményeit, és aztán párokban került kibontásra egy-egy mélyebb felismerés. A workshop második részében a halogatás problematikájába ásták bele magukat, ahol az értő figyelem és a kíváncsiság, valamint a „5 whys” – öt miért kérdés segítségével volt lehetőségük a résztvevőknek feltárni cselekvésük mozgatórugóit. Az együtt töltött idő során olyan gyakorlati eszközökkel gazdagodtak a jelenlevők, mellyel idejüket hatékonyabban tudják strukturálni, életmódjukat és céljaikat pedig összefüggéseikben láthatják át.
Kővári Edit az Az autizmus 50 árnyalata címen tartotta meg érdekfeszítő és társadalmilag végtelenül fontos workshopját. Így vall önmagáról: „2 gyermek édesanyja vagyok, kisebbik gyermekem, Marcell, autista. Marcika születését követően az addigi életem eltűnt, ám hiába vélik úgy sokan, hogy ez veszteség, én nem veszteségként élem meg mindazt, ami elment az életemből - és ez nem egy önvédő-túlélő filozófia a részemről, hanem az igazság. Először Marci, majd Marci diagnózisát követően megismert autista felnőttek megváltoztatták az életemet, olyan árnyalatokat tártak fel, olyan valóságokat, amelyeket nélkülük sose tapasztalhattam volna meg. Ma az Autisták Országos Szövetsége elnökeként dolgozok többek között azért, mert rendkívül fontosnak gondolom, hogy az emberek ismerjék az autizmust, ismerjék meg autista társainkat, akik közöttünk élnek! Beszéljünk róla tabuk nélkül – őszintén!” A workshop keretein belül két autizmussal élő beszélgetőtárs segítette a résztvevőket eligazodni és érzékenyebbé válni a témában. A beszélgetés során az iskolarendszer nyújtotta lehetőségekről is szó esett, arról, hogy Magyarország az élen jár a szakemberképzésben, azonban a gyakorlati elhelyezkedésük nem problémamentes. Arról is ismereteket szerezhettünk, mennyit változott az autizmussal élők helyzete az évtizedek során, milyen fejlesztési lehetőségei voltak egy húsz évvel ezelőtt felnövőnek, és milyen úton jár a fejlesztés az iskolákban és a fejlesztőházakban. A beszélgetés legszebb pillanatai közé tartozott, amikor ugyanazokra a kérdésre a beszélgetőtársak más-más megközelítésben válaszoltak: ez is azt húzta alá, hogy bár a probléma megértését egyszerűbbé teszi az általános kép kialakítása, minden ember megküzdési stratégiája és megélése más – bármelyik részén is található a spektrumnak.
Matis Iván Az érintés tudománya elnevezésű workshopjára annyian gyűltek össze, hogy alig maradt egy talpalatnyi (fenéknyi) hely a Labirintus házban. Bár a workshop gyakorlati jellegű volt, a bevezetőben elhangzottakat a résztvevők száma teljes mértékben alátámasztotta: az emberi kapcsolatok meghittebbé tételéhez elengedhetetlen, hogy az érintés nyelvén is közelítsünk egymáshoz; számos családi és párkapcsolati konfliktus valódi forrása nem a szavak szintjén, hanem az érintések hiányában keresendő.
2016 kerekasztal-beszélgetésén a fiatal tehetségeké volt a főszerep, akik bátorságukkal és kezdeményezőkészségükkel ráléptek az álmaikhoz vezető útra. Idén azok kaptak szót, akik a fiatal tehetségek első próbálkozásainál jelen vannak: a központi téma a gyerekfejlesztés volt, a beszélgetés résztvevői pedig a hagyományos, szabadidő, és alternatív pedagógia edukátorai és fejlesztők voltak. A Cserkészszövetséget a rimaszombati 4. számú Hatvani István cserkészcsapat tagjai, Varga Gábor, Csúsz Balázs és Munka Dávid képviselték, Papp András a Waldorf-pedagógia alaptéziseit mutatta be, Melecski Júlia és Hlavácsek Réka az Artis művelődési-, képességfejlesztő- és rehabilitációs központ centrum munkatársaiként voltak jelen, Kaszmán-Saróka Liliána pedig a hagyományos pedagógusokat képviselte kevésbé hagyományos módszertannal. A beszélgetés során a nézőpontok sokasága színes képet adott arról, mennyi módja van a gyermek jólétéért való munkának, milyen kihívásokat támaszt a technika „okossá” válása, valamint arra is kitért, a folyamat szereplőinek, a szülők és edukátorok együttműködésének milyen buktatói és szépségei lehetnek.
A máshoz nem hasonlítható élmény, Halász Péter férfi önismereti köre ismét megvalósult, ezúttal kiegészülve Halász Anita Harmatjárás nevet viselő női önismereti körével. Élménybeszámoló ezekre nem térhet ki: a beavatásnak részesévé kell válni, a női támogató körben pedig jelen kell lenni – már most felkerülhet a következő évi bakancslistára!
Előadások
A tábor/fesztivál/szabadegyetem/életérzés (mindenki helyettesítse be a megfelelőt) elmaradhatatlan része volt a Labirintus udvarra jellemző önismereti előadások megrendezése. Gáspár Árpád: Tudatosság – a kulcs, mely nyitja a boldogság kapuját témában adott elő, Faragó István arra a kérdésre kereste a választ, miért fontos lassítanunk, és hogyan tudjuk ezt megtenni a kontempláció, meditáció ás relaxáció segítségével, Pál Feri pedig az egyensúlyvesztéstől az új egyensúlyig kalauzolta hallgatóságát.
Esti VándorLáss
Ha este, akkor sátrat bontunk és menetelünk – Szeles Pál Ildikóval Venezuelában, a Roraima lábainál, a „vizek hegyénél.” Ott, ahol a kiawi (segítő) hősünket Lady Ildikónak szólította, azon a helyen, melyről Sir Arthur Conan Doyle Elveszett világként írt.
Kovács KOVI Zoltánnal Amazóniában jártunk, az esőerdők világában, ahol sétáló fákkal lehet találkozni, az erdő 100%-os páratartalmat lehel (tegyük hozzá, Gombaszög sem marad le túlságosan), ahol csucsupe nevű csúszómászóktól retteg az ember. Azon a tájon, ahol az indiánok körül „kopik el” az őserdő, és az erdősítés lehet ennek a folyamatnak az ellenszere. Ott, ahol a turistákat várják, de fogalmuk sincs arról, mennyi szemetet és milyen betegséget hozhat magával egy-egy elszigetelt törzs életébe egy máshonnan érkező.
A harmadik este az örökkévalóságnak szóló túraélményeket láthattunk – Méhes Attila mutatta be természetképein keresztül szűkebb és tágabb pátriánk szépségeit, a Csallóköz, a Fertő tó, a Kis-Balaton, Gömörés Hortobágy vidékeire kalauzolva bennünket. „A fotózás az egyik módja annak, hogy észrevegyük, ami szép”- mondta a táj lélegzését kimerevítő fotós az előadása során.
A negyedik estén újra messzebbre utaztunk, Sinka Ármin és Páll Gábor mutatták be Izraelt az ő szemükkel, ahogy egy konferenciára való utazáskor látták. Mivel helyi családoknál is laktak, a helyi ételkülönlegességeket is módjukban állt megkóstolni. Meséltek a rakétaálló szobákról, melyek minden ház kötelező elemei közé tartoznak. Názáret és Tel-Aviv, a non-stop város is bemutatásra került, majd a kibucokról, a kommunizmus pozitív megvalósulásáról is szót ejtettek. Beszéltek Izrael színes és feszültségektől nem mentes társadalmi helyzetéről, a demokratikus iskolák jelenlétéről, és a kísérletezést elősegítő bátorságról.
A Labirintus udvar az EVS-önkéntesek beszámolójával búcsúzott, Szabó Eszter kongói útjáról, Vastag Zsuzsa finnországi tartózkodásáról, Veress Tamás és Pethő Hunor pedig a TANDEM önkénteseként komáromi tapasztalatairól mesélt.
