TANDEM, n.o. - Tudatosan a minőségi életért!

Ahol az utak újra találkoztak – ilyen volt a 2026-os Labirintus Udvar

mm — Thu, 27 Aug 2026 09:43:19 +0000

Ahol az utak újra találkoztak – ilyen volt a 2026-os Labirintus Udvar mm 2026. 08. 27

2026. 08. 27

Ahol az utak újra találkoztak – ilyen volt a 2026-os Labirintus Udvar

Július 14. és 19. között ismét ott voltunk a Gombaszögi Nyári Táborban, ahol társszervezőinkkel együtt újra megnyitottuk a Labirintus Udvart. Interaktív előadásokkal, workshopokkal, beszélgetésekkel és elmélyülést segítő programokkal vártuk azokat, akik a fesztivál forgatagában a figyelmüket egy időre az önismeret és a belső fejlődés felé szerették volna fordítani.

A Labirintus Udvar évről évre egy különleges kis sziget Gombaszögön. Egy hely, ahol meg lehet állni, le lehet lassulni, teázni, beszélgetni, kérdéseket feltenni, vagy egyszerűen csak csendben maradni. Ahol az ember nemcsak másokkal, hanem önmagával is találkozhat.
Programunk névadó eleme az udvarban kövekből felépülő önismereti labirintus, amely a befelé fordulás és az önmagunk mélyébe vezető séta ősi szimbóluma. Idén azonban maga a labirintus is tartogatott meglepetést.

Ahogy Molnár Kriszta fogalmazott:
„Idén egy soha-nem-látott mintát építettünk, Tükörlabirintust, két bejárattal. Soha ennyi kő nem volt még a labirintusba építve, mint most – talán mi magunk is cipeltünk oda jó sok nehezet.”

A labirintus közös megépítése ezúttal is a hét kezdetének fontos része volt. A kövek cipelése, az útvonal kialakítása és a közös munka lassan helyszínné, majd találkozási ponttá formálta az udvart. Közben azt is megállapítottuk, hogy „meredekebbek lettek az emelkedők – biztosan a tektonikus mozgások állnak a háttérben –, a napsütés forróbb, a patak hűvösebb, mint ahogy emlékeztünk”.

A hét során minden reggel Cseh Lajos és a Fiatal Reformátusok Szövetsége (Firesz) Lelki Fröccse segített ráhangolódni az előttünk álló napra. A délelőtti labirintusjárásokat Halász Péter, Halász Alma, Urbán Péter és Molnár Kriszta vezette, két alkalommal pedig Szecskó Donát handpanjátéka kísérte és mélyítette az élményt.

A labirintusban tett séta egyfajta mozgó meditáció és szimbolikus zarándoklat: segít elcsendesedni, befelé figyelni, majd valamivel tisztábban visszatérni a külvilágba. Idén különösen jó érzés volt újra találkozni azokkal, akik már korábban is jártak nálunk.
„Elképesztő jó érzés volt újra találkozni a visszatérő labirintusjárókkal, olyanokkal is, akikre nem számítottunk, és úgy felvenni a fonalat, hogy az eltelt egy év fontos történéseit osztottuk meg egymással” – írta Molnár Kriszta. Voltak váratlan viszontlátások, hosszú idő után újra egymásra találó ismerősök és gyorsan elmélyülő beszélgetések is. Kriszta szavaival: „Égből pottyant ajándék-emberek, meseszerű fordulatok.”

Találkozások, kérdések és belső utak

Kedden Csomós József Hívatlan elhívás című előadásával indult el a programfolyam. A hivatás és az elhívás közötti különbségről, a kiválasztottságról és arról gondolkodhattunk együtt, hogyan formálja az életünket az, amit mi választunk, illetve az, amire bennünket választanak.

Szerdán a fiatalok és a játék világa került előtérbe. Kovács Barnabás és Oriskó Norbert a Dungeons & Dragons világába kalauzoltak bennünket. A beszélgetésből az is kiderült: a szerepjáték jóval több egyszerű szórakozásnál: teret ad az önkifejezésnek, a közösségi élményeknek és a barátságoknak.

Idén az SZMKSZ (Szlovákiai Magyar Középiskolások Szövetsége) is hozott két programpontot hozzánk:
Gajdoš Viliam és Tarr Balázs interaktív beszélgetésében azt vizsgáltuk, hogy a hit ma is élő forrás lehet-e, vagy inkább egy letűnt kor örökségeként tekintünk rá. Bondor Attila és Tóth Andrea Beáta pedig a meditáció hétköznapi életbe való beépítéséről, a jelenlét fontosságáról és a Vipassana útjáról beszélgettek a résztvevőkkel. A programot vezetett meditáció és tapasztalatmegosztás zárta.

A Firesz meghívottja, Orémus Péter orvos személyes történeteken keresztül beszélt arról, hogyan ismerte fel életében az elhívást, és mit jelent számára az a tapasztalat, hogy Isten órája sosem siet, de sosem is késik.

A nap végén Kovács Kovi Zoltán, a VándorLáss alapítója az Atlasz-hegység legmagasabb pontjára, a 4167 méteres Djebel Toubkalra vitt el bennünket történetein keresztül. Szó esett Marokkóról, a berberekről, az akklimatizációról, a magashegyi kihívásokról, valamint arról is, miért lehet újra és újra visszatérni ugyanahhoz a hegyhez.

Férfiszerepek, szolgálat és kapcsolataink

Csütörtökön Zámbori Soma színész az igazi férfiasság kérdését járta körül, majd Urbán Péter, Halász Péter és Takács Attila A férfi útja a 21. században című beszélgetésében folytatódott a téma. Férfiakkal, de nem kizárólag férfiaknak beszélgettek identitásról, szerepekről és a mai férfilét kérdéseiről.

Nagygéci Kovács József és Dr. Balogh Róbert, a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai közelebb hozták hozzánk a társadalmi missziók mindennapjait. A segítségnyújtás örömei mellett annak kihívásairól, az önkéntességről és a szolgálatba való bekapcsolódás lehetőségeiről is őszintén beszéltek.

Kovács Kovi Zoltán második előadásában a magashegyi túrázás veszélyeiről, a felkészülés fontosságáról és a leggyakoribb hibákról beszélt. A napot Nagy Annamária pszichológus Minden ex nárcisztikus? című előadása zárta, amely a közösségi médiában és a hétköznapi beszédben gyakran használt kapcsolati címkék mögé nézett. Annamáriához csatlakozott Mikus Róbert pszichológus is. A nagy sikerű előadás során szó esett többekközt a nárcizmusról, a borderline működésről és a ghostingról.

Bizalom, testkép és egymás megértése

Pénteken Kovács Barnabás kalandmester vezetésével a résztvevők egy rövid szerepjátékon keresztül maguk is belekóstolhattak a Dungeons & Dragonsból kinőtt szerepjátékos világba.

Iván Zlatarits Anett ErdőmélyÉn című foglalkozásán a természet és a kreatív önkifejezés kapcsolódott össze. A farajzok elemzése közben azt vizsgáltuk, hogyan tükröződhetnek belső képeink, érzéseink és gondolataink az általunk létrehozott alkotásokban.

A testünkhöz fűződő viszony került középpontba Asiama Evelyn, Nagy Annamária és Vatai Dalma kerekasztal-beszélgetésén. A szociológiai, pszichológiai és dietetikai nézőpontokat összekapcsoló programon a testpozitivitás mellett a társadalmi elvárásokról és arról is szó esett, miért nem kell minden pillanatban imádnunk a testünket ahhoz, hogy tisztelettel bánjunk vele.

A Firesz közkedvelt Szólj be a papnak! programjában Balázs Patrik, Nagy Olivér és Molnár Árpád válaszoltak a közönség kritikus, kényelmetlen vagy éppen régóta hordozott kérdéseire Istenről, az egyházról, a hitről és az életről.

Gál Erik és Sikula Gábor önismereti játékokkal várta a résztvevőket az erdőben. A Támaszkodj rá bizalommal! outdoor alacsonykötél-módszer workshopon azt lehetett megtapasztalni, milyen érzés irányítani, vezetve lenni, másokra hagyatkozni, illetve valóban rátámaszkodni egy másik emberre.

A nap végén a várva várt Pál Feri előadás következett. Minden Labirintus Udvar-i pénteki napot Pál Feri atya látogatásával zárunk. Nagyon örülünk, hogy idén is ellátogatott hozzánk. Végre megint értjük egymást – Társkapcsolati kommunikáció című előadását hallhattuk. Humorral, életszerű példákkal és mély emberismerettel beszélt arról, mitől csúszik félre a kommunikáció két ember között, és hogyan találhatjuk meg újra az utat a kölcsönös megértéshez és kapcsolódáshoz. Az előadás után jutott idő egy-két személyes beszélgetésre és közös fotóra is.

Kimondott és elhallgatott történetek

Szombat reggel Iván Zlatarits Anett vezetett erdőfürdője kínált lehetőséget a korai elcsendesedésre. A relaxációs séta során a résztvevők a természethez, egymáshoz és önmagukhoz kapcsolódva alapozhatták meg a fesztivál utolsó teljes napját.

Tegdes Egyházi Dóra Életutak a mesékben című foglalkozásán népmeséken keresztül vizsgáltuk az emberré válás útját, életünk fordulópontjait és a válságokban rejlő lehetőségeket. Halász Emese – Indigo és Bondor Juszti beszélgetése az alkotás játszóteréről, az önismeretről, a felnövésről és a haraghoz fűződő viszonyunkról szólt. Horváth Veronika a mesterséges intelligencia használatát a teremtésvédelem felől közelítette meg. Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a digitális technológiák működtetésének is van valós energia- és erőforrásigénye, ezért használatuk nemcsak szakmai, hanem etikai és lelkiismereti kérdés is.

A délután folyamán két olyan beszélgetésre is sor került, amelyek nehezen kimondható, gyakran elhallgatott társadalmi és személyes témákat emeltek be az udvar biztonságos terébe.

Récsei Noémi meghívására Murinai Angéla feminista szemléletű íróval beszélgetett az anyaság és az alkohol kapcsolatáról. A téma nem pusztán egyéni vagy családi problémaként jelent meg, hanem olyan társadalmi jelenségként, amelyhez szégyen, hallgatás és sokszor láthatatlan fájdalom társul. Angéla így írt első gombaszögi élményéről:
„Ismeritek a Gombaszögi nyári tábort? Hát én eddig csak fél füllel hallottam róla, most viszont személyesen is megtapasztalhattam. Récsei Noémi önálló beszélgetőestjei meghívására vettem részt egy beszélgetésen. Nekilendültem erősen, hogy majd csapok is nagy bulikázást, mivel az egész rendezvény nekem a saját fiatalságomat idézte meg. Az első EFOTT-okat, fesztiválokat, ahol pont így vegyültünk, ahogy most teszik a fiatalok. Aztán persze maradtam a csendes szemlélődésnél.” (forrás: Murinai Angéla szerzői Facebook oldala)

Ezzel párhuzamosan Kovács Kovi Zoltán beszélgetett Török-Illyés Orsolya színművésszel. A beszélgetés a filmvásznon és a magánéletben jelen lévő tabukat járta körül. Miről beszélünk, és miről hallgatunk inkább? Mire jogosít fel az alkotói szabadság? Hogyan segítheti a szakmai és személyes fejlődésünket, ha felvállaljuk a bennünket valóban foglalkoztató kérdéseket? A beszélgetésről a Vasárnap magazin cikkében további részletek is olvashatók.

Az utolsó előadást Molnár Kriszta tartotta Hogyan bánjunk jól a transzgenerációs örökségünkkel? címmel. Fontos téma ez, amely sok látogatót vonzott az Udvarba. A transzgenerációs örökségre nemcsak teherként, hanem lehetséges erőforrásként tekintettünk. Arról gondolkodtunk, hogyan hordozzuk magunkban szüleink és nagyszüleink élettapasztalatainak lenyomatait, és hogyan válogathatjuk szét mindazt, amit tovább szeretnénk vinni attól, amit tisztelettel visszaadhatunk. Az előadásban az önismereti munka, a narratív élettörténeti kutatás és a testi emlékezet tapasztalatai kapcsolódtak össze.

Vasárnap a Nagy Olivér által vezetett ökumenikus istentisztelettel zárult a fesztivál.

Ezután elérkezett a bontás ideje. Ismét kövekre, tárgyakra és üres sátorhelyekre bomlott mindaz, ami néhány napon át találkozásoknak, felismeréseknek, csendeknek, nevetéseknek és mély beszélgetéseknek adott otthont.

Amit magunkkal viszünk

A Labirintus Udvar számunkra sosem csak a programokról szól. Legalább ennyire fontosak azok az emberi kapcsolódások, amelyek nem szerepelnek a műsorfüzetben: a véletlen találkozások, az egy év után folytatott beszélgetések, a teaházban együtt töltött percek, a közösen cipelt kövek és azok a mondatok, amelyek még hazafelé is velünk maradnak.

Köszönjük, hogy idén is ilyen sokan velünk voltatok a Labirintus Udvarban! Hálásak vagyunk látogatóinknak, előadóinknak, társszervezőinknek és segítőinknek, valamint mindazoknak, akik munkájukkal, figyelmükkel és jelenlétükkel hozzájárultak ahhoz, hogy az udvar ismét megtelhessen élettel.

A labirintust lebontottuk, de a benne megtett utak, a váratlan találkozások és az „égből pottyant ajándék-emberek” történetei velünk maradnak. Bízunk benne, hogy jövőre ismét találkozunk Gombaszögön, a Labirintus Udvarban.

Labirintus Udvar

önismeret

outdoor

Traumatudatosság

Gombaszögi Nyári Tábor

Gombaszög

mentálhigiéné

fesztivál

Adtunk és kaptunk – Messzelátó 2026: ilyen volt a záró hétvége

mm — Tue, 21 Jul 2026 08:05:52 +0000

Adtunk és kaptunk – Messzelátó 2026: ilyen volt a záró hétvége mm 2026. 07. 21

2026. 07. 21

Pályaorientáció

Adtunk és kaptunk – Messzelátó 2026: ilyen volt a záró hétvége

Lezárult egy olyan időszak, amelynek végén nemcsak a fiatalok, hanem mi magunk is számtalan élménnyel, felismeréssel és továbbformálódó kérdéssel térhettünk haza. Adtunk és kaptunk. Talán ez írja le leginkább azt a kölcsönösséget, amely végigkísérte a 2026-os Messzelátó program hónapjait. Az utolsó hétvége méltó lezárása volt ennek az útnak: olyan pillanatokkal, amelyek még sokáig velünk maradnak.

A program kezdetétől azt szerettük volna, hogy a résztvevők biztonságos közegben fedezhessék fel önmagukat, kapcsolódjanak egymáshoz, és bátrabban tekintsenek saját jövőjük felé. A befejező hétvége ismét megmutatta, milyen sokféle módon lehet növekedni: láthattuk az együttműködés, az egymásra figyelés és a nyílt kommunikáció apró, mégis jelentős lépéseit.

A hétvége egyik különleges része a külön férfi- és női körökben zajló beszélgetés volt, ahol trénereink vezetésével lehetőség nyílt arra, hogy a fiatalok így is kapcsolódjanak egymáshoz és magukhoz.

Ezt az egyéni munkát egészítették ki az alacsonyköteles outdoor feladatok, amelyek egyszerre jelentettek játékot s kihívást. A résztvevők saját határaikat feszegethették: megtapasztalhatták, milyen érzés bízni önmagukban, ráhagyatkozni a társaikra, segítséget kérni vagy éppen felelősséget vállalni a másikért. A feladatok újra és újra emlékeztettek bennünket arra, hogy a bizalom nem magától értetődő, hanem közösen épített kapcsolat, amely őszinte kommunikációból, figyelemből és bátorságból születik.

A hétvége ünnepélyes zárásaként oklevelet vehettek át mindazok, akik elkötelezetten végigjárták ezt az utat. Az oklevelek azonban ezúttal sokkal többet jelentettek egy program sikeres teljesítésénél: egy közösen megélt folyamatot, a befektetett munkát, a kilépéseket a komfortzónából, a nevetéseket, a könnyeket és a növekedést jelképezték.

A Messzelátó program számunkra ismét megerősítette, hogy a legfontosabb változások sokszor csendben történnek. Egy kimondott mondatban, egy bátor lépésben, egy elfogadó tekintetben vagy egy olyan pillanatban, amikor valaki először meri elhinni, hogy képes rá.

Bízunk benne, hogy mindaz, amit együtt megéltünk, nem a hétvégével ért véget, hanem tovább él a mindennapokban, a döntésekben, a kapcsolatokban és azokban a közösségekben, amelyeket a résztvevők ezután építenek majd. A Messzelátó program lezárult, de hisszük, hogy az itt született élmények és emberi kapcsolódások még sokáig világítanak majd tovább az útjukon.

Szívből köszönjük mindenkinek, aki hozzátett a hétvége sikeres megvalósításához!
A helyszínt biztosította: Vila Bela - Banská Belá (Bélabánya).

A Messzelátó képzés az Európai Unió támogatásával jött létre.

A kapcsolódó ReConnection projektről bővebb információ ide kattintva olvasható.

A beszámolót Zsoldos Viktória írta.

messzelátó

Hátrányos helyzetű

önismeret

személyiségfejlesztés

pályaorientáció

Miért van szükség a szlovákiai magyar civil szektorban szervezetfejlesztésre?

mm — Thu, 25 Jun 2026 07:09:41 +0000

Miért van szükség a szlovákiai magyar civil szektorban szervezetfejlesztésre? mm 2026. 06. 25

2026. 06. 25

Szervezet- és közösségfejlesztés

Miért van szükség a szlovákiai magyar civil szektorban szervezetfejlesztésre?

A szlovákiai magyar civil szervezetek jövőjéről, önfenntartásáról és lehetséges fejlődési irányairól beszélgettünk a Köz.ügy műhelykonferenciájához kapcsolódva. Molnár Krisztát, a TANDEM szakmai vezetőjét kérdezte Köteles Szabolcs a Pátria Rádió adásában.

Az alábbi írás ehhez a beszélgetéshez kapcsolódik: az interjúban elhangzott gondolatokat viszi tovább, és azt járja körül, miért válhat kulcskérdéssé a szervezetfejlesztés a szlovákiai magyar civil szektor következő időszakában.

A kapcsolódó podcast ide kattintva meghallgatható.

Miért van szükség a szlovákiai magyar civil szektorban szervezetfejlesztésre?

írta: Molnár Kriszta

Mielőtt nekivágnánk a definícióknak, helyzetkép-feltérképezésnek, egyéb hosszas felvezetőknek, mindenekelőtt talán arról, hogy miért is merült fel egyáltalán ez a kérdés pont itt és pont most.

2026. május 29-én délután a Köz.ügy szervezésében Komáromban megvalósult egy olyan műhelykonferencia, ahol a tágabb kérdésfelvetésre – Mire van szüksége a szlovákiai magyar közösségnek? – arról beszélgettünk, hogy milyen irányt vehetne a kormányváltás után a magyarországi támogatáspolitika. Ennek a műhelykonferenciának az összegző megállapításai között ott szerepel, hogy szükség van szervezetfejlesztésre, a stratégiai gondolkodásmód megerősítésére, illetve arra, hogy a civil szervezetek megerősödjenek az önfenntartó képességükben, fenntarthatóságukban.

De mi is a szervezetfejlesztés és miért van szükség rá?

A miértre sokfelől lehet válaszolni, de nézzük most inkább konkrétan ezt a helyzetet. Kormányváltás van az Anyaországban. Lehet, hogy elzárják majd a csapokat, de az is lehet, hogy új lehetőségek nyílnak…

Mindenesetre sokak lába alatt megingott most a talaj, akik eddig élvezhették a gyermeki eltartottság biztonságát. És az ilyen földrengések idején máris adja magát, hogy jó lenne körülnézni, helyzetet értékelni, kicsit akár újraértelmezni önmagunkat is.

A szervezetfejlesztés szükségességét fontolgatva vegyük észre, hogy a szlovákiai magyar civil önnarratívákban milyen mítoszok jelennek meg: például a legerősebb, hogy azt hisszük, csak azért, mert egy közhasznú ügy mentén tevékenykedünk, máris jogunk van arra, hogy teljes mértékben valaki más (a magyar állam) vállaljon felelősséget a létünk fennmaradásáért. Tartson el minket, gondoskodjon rólunk. Ezzel a hozzáállással egy gyermeki létállapotba kényszeríti mindenki magát: az újszülött gyermek az, akire érvényes, hogy azon fölül, hogy érdemes a szeretetre, úgy, ahogy van, egy gondoskodó felnőtt jelenlétére van szükség, különben nem tud életben maradni.

A felelős, felnőtt hozzáállás az, hogy ha van egy ügyem, ami fontos mások számára is, sokakat érint, akkor képes és hajlandó leszek megteremteni azokat az erőforrásokat is, amelyeknek köszönhetően elérhetem a célomat. Nem várom, hogy mások vállalják helyettem a felelősséget.

A másik mítosz, hogy csak az az igazi nonprofit, amely minden erőforrását a célcsoportjára fordítja. Magyarán, mindent odaad, minden pénzt a programok megvalósítására költ, minden idejét a közjó megteremtésére szánja, nem tart meg „magának” semmit. Ez olyan, mintha a belégzés-kilégzés egyensúlya helyett csak kifelé lélegeznénk. Ha nincs idő megállni, belélegezni, töltődni, a szervezet belső folyamataival, kapcsolatokkal, az emberek hogylétével foglalkozni, előbb-utóbb megfulladunk. Vagy legalább ki. Nagyon gyakori ez, a mártír kiégés a civil szektorban szerepet vállalók között. S mi több, másoktól is ezt várják el, csak ezt tartják követhetőnek.

Pedig egy fenntarthatóbb működéssel jobban járna mindenki.

És itt el is érkeztünk a szervezetfejlesztést érintő lényegi kérdéshez. Mi minden tartozik ide és mit adhat ez egy civil szervezetnek?

Ha egy szervezet úgy dönt, hogy szervezetfejlesztésbe fog, az azt jelenti, hogy szeretne jobban működni, kevesebb energiát elpazarolni a fölösleges plusz munkákra, jobban kommunikálni szervezeten belül, kevesebb konfliktust és több elégedettséget, tisztább jövőképet és motiválóbb célokat, eredményesebb célelérést és kevesebb kudarcos programot. És még sorolhatnám.

A változás érdekében bekövetkező eszközök nagyon színesen válogathatók: dönthetnek úgy, hogy tanulni fognak képzéseken és tréningeken, egyéni vagy csoportos tanácsadást vesznek igénybe, team coachingot valósítanak meg a csapatnak, vagy közös tréninget, ami az együttműködésüket fejleszti.
Kapnak egy külső segítőt, aki jó kérdéseket tesz fel, lehetőségekre mutat rá, belülről nem látható dinamikákra hívja fel a figyelmet, megerősít vagy éppen elbizonytalanít.

Ez életszerűtlen a szlovákiai magyar valóságban? Igen, egy részében az. Mert vannak, akik úgy gondolják, hogy az ő dolgukat náluk nem tudhatja jobban senki – nem képesek nyitottá tenni magukat a külső szemlélők meglátásainak befogadására. Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy erre aztán igazán nem marad idő – ez igaz, de nem az idő tehet róla, hanem az a döntés hiányzik, hogy az ügyük mellett a szervezetben dolgozókat is figyelembe akarják venni. Vannak, akik úri huncutságnak tartják, ők inkább azt mondják, ne beszéljünk róla, csak tegye mindenki a dolgát! Ők talán attól félnek, hogy mi van, ha kiderül: az általuk fontosnak és nélkülözhetetlennek tartott sokadik kultúrprogramra nincs is olyan nagy igény, mint ahogy idáig fennen hirdették.

Igen, mert ha egy fejlesztési folyamatba belefogunk, vállalni érdemes azt is, hogy tükörbe fogunk nézni. És lehet, hogy meglátunk majd egyet s mást, amit nem esik majd jól észrevenni. Mi van, ha kiderül, hogy nem arra van szükség, amit eddig csináltunk, hogy nem mi csináljuk a legjobban, hogy nem vagyunk nélkülözhetetlenek? Ez nagy, személyes kockázat, valóban. Még olyan is van, ahol életbevágó. De ha itt és most, legalább néhányan úgy döntünk, hogy rá szeretnénk látni a reális helyzetünkre, az nagyon sok erőforrást felszabadít majd: a múlt sérelmeiből megérkezünk a jelenbe, és írhatunk magunknak olyan jövőképet, ami motiváló. És fenntartható.

És hogy ezen kívül mit adhat még, ha foglalkozunk szervezetfejlesztéssel civil szervezetként? Megtanulhatunk rendszerszinten gondolkodni, célok és hatások mentén megfogalmazni magunkat ahelyett, hogy a létjogosultságunkat bizonygatnánk. Elkezdhetünk a forrásdiverzifikációval foglalkozni, vagyis számba venni, hogy az evidens pályázati forrásokon kívül honnan meríthetünk még erőforrásokat (pénzt, emberi erőforrást, tárgyi javakat, kapcsolati tőkét…). Gyakorolhatjuk a tiszta kommunikációt, átrendezhetjük az emberi kapcsolatokat, letisztázhatjuk a szervezeti munkafolyamatokat, egy nehéz időszak után visszanyerhetjük a lendületünket.

Nemcsak hiszem, hanem a fórumon és azt követően zajlott beszélgetéseknek köszönhetően látom is, hogy vagyunk azért jó néhányan, akik úgy gondolkodunk, hogy a szervezetek küldetésének teljesítése, a „mit csinálunk?” kérdése mellett fontos az is, hogy hogyan dolgozunk és hogy miért.

Ha bárki ebben a gondolkodásban, tudatos építkezésben segítőt vagy társat szeretne, mi a TANDEM csapatával örömmel állunk rendelkezésre.

A fotó a Köz.ügy - Vec.spoločná Révkomáromban megvalósult civil fórumán készült. Forrás: FB / Köz.ügy - Vec.spoločná

Ha szívesen meghallgatnád a témához kapcsolódó beszélgetést is, amelyből ez az írás továbbindul, itt találod: https://patria24.stvr.sk/2026/06/23/kitoresi-pontjaink-a-szervezetfejlesztes/

Labirintus Udvar 2026

sg — Mon, 15 Jun 2026 13:59:38 +0000

Labirintus Udvar 2026 sg 2026. 06. 15

2026. 06. 15

Önismeret és mentálhigiéné

Labirintus Udvar 2026

Idén is ott leszünk a Gombaszögi Nyári Táborban! 2026. július 14. és 19. között újra megnyílik a Labirintus Udvar, ahol társszervezőinkkel együtt ismét sokszínű programmal, interaktív előadásokkal és workshopokkal várjuk azokat, akik a figyelmüket szeretnék a lelki egyensúly és a belső fejlődés felé fordítani.

Programunk névadó eleme az udvarban kövekből megépülő önismereti labirintus, amely a befelé fordulás, az önmagunk mélyébe vezető séta ősi szimbóluma. Akik szeretnének barangolni lelkük labirintusában, azoknak minden délelőtt lehetőségük lesz részt venni a közös labirintusjáráson.

Programjaink mellett ismét nyitva áll majd a Teaház is, amely a különleges teák mellett egész nap lehetőséget kínál a pihenésre, elcsendesülésre, beszélgetésre és testi-lelki felfrissülésre.

Az alábbiakban találhatod a részletes programunkat.
Mindig friss infókért kövess minket a Facebookon és Instagramon!

Várunk szeretettel a Labirintus Udvarban!

KEDD | július 14.

🕔17:00 - 17:30

Teaház

A Labirintus Udvar programjai mellett ismét nyitva áll majd a Teaház, amely a különleges teák és frissítő limonádék mellett egész nap lehetőséget kínál a pihenésre, elcsendesülésre és a testi-lelki felfrissülésre.

🕠17:30 - 19:00

Csomós József - Hívatlan elhívás

A hivatástudat és ez elhívástudat nagyon nem ugyanaz a dolog. Az egyiket én választom, a másikban engem választanak. Mit jelent kiválasztottnak lenni és mennyiben formálja ez azt, amit az életben csinálnom kell?! Egy kis Buber, egy kis Byung-Chul Han és egy találkozási kísérlet a transzcendens valósággal...

SZERDA | július 15.

🕤09:30 - 10:00

Lelki Fröccs - reggeli áhítat

Eljött a reggel és te épp nem tudsz aludni?… Ja igen, ez nem a gombaszögi tábor. Lehet épp nem is te. Ha viszont mégis kikelnél az ágyból, akkor részed lehet egy csodás lelki alkalmon, amely neked szól. A rövid 30 percben több minden is lesz amely segít beindítani a napot. Jobb mint egy reggeli kávé…. Ki mered próbálni?

🕤09:30 - 17:30

Teaház

A Labirintus Udvar programjai mellett ismét nyitva áll majd a Teaház, amely a különleges teák és frissítő limonádék mellett egész nap lehetőséget kínál a pihenésre, elcsendesülésre és a testi-lelki felfrissülésre.

🕙10:00 - 11:30

Labirintusjárás

Ez a labirintus nem zavarba ejtő útvesztő, hanem egy tiszta irány: egy bejárata van, az út befelé visz, a középpontba, majd ugyanazon az úton haladsz kifelé is. A labirintus bejárása egyfajta mozgó meditáció, egy szimbolikus zarándoklat, amely segít elcsendesedni, befelé figyelni, és tisztábban kapcsolódni önmagunkhoz. Ősi szimbólumként számos kultúrában használták a látható és láthatatlan, a külső és belső világ összekötésére. A járás ritmusa összehangolja a testet és az elmét, az agyféltekéket; a mozgást a légzéssel, miközben mély lelki folyamatokat indít el - összehangol önmagunkkal, a legbelső hangunkkal. Tapasztalt szakemberek vezetésével tapasztalhatod meg ezt az élményt.
Kovács Barnabás, Kovács Domonkos, Kovács Mihály - Fiatalok a Dungeons & Dragons világában

Fedezd fel, hogyan válik a képzelet valósággá egy dobókocka gördülésével! Ebben a beszélgetésben fiatal játékosok osztják meg, mit jelent számukra a Dungeons & Dragons világa – hogyan formálja a kreativitásukat, barátságaikat és önkifejezésüket. Meghallgathatod saját kalandjaikat, karaktereik történetét és a játékhoz fűződő élményeiket. Ha érdekel a fantasy, a közösségi játék vagy csak kíváncsi vagy, miért rajonganak annyian ezért a világért, itt a helyed! Légy részese egy varázslatos beszélgetésnek, ahol mindenki mesélő – és egyben hős is.

🕐13:00 - 14:30

Gajdoš Viliam, Tarr Balázs - Hit: Élő forrás vagy letűnt örökség?

Gajdoš Viliam és Tarr Balázs aktív, interaktív beszélgetése a résztvevőkkel a hit szerepéről és aktualitásáról a mai fiatalok körében, 4 különböző vitaindító állításon keresztül.

🕞15:30 - 17:00

Bondor Attila, Tóth Andrea Beáta - Miért jó meditálni? - a Vipassana útja

Beszélgetés Bondor Attilával és Tóth Andrea Beátával a jelenlét fontosságáról, a meditáció jótékony hatásairól és a Vipassana útjáról, amelyet egy vezetett meditáció és tapasztalatmegosztás zár.
Vezeti: Bondor Attila.
Orémus Péter - Isten órája sosem siet – és sosem késik

Az előadásban személyes történeteken keresztül szeretnék beszélni arról, hogyan vezetett Isten az életem különböző területein, és hogyan ismertem fel az elhívást az Ő időzítésében. Mesélek arról, hogyan találtam rá a feleségemre, hogyan nyílt meg előttem az út az orvosi egyetem és később az ortopédia felé. Szó lesz arról is, hogyan hívott el a gyülekezeti és ifjúsági szolgálatra önkéntesként. Hiszem, hogy Isten órája a legpontosabb: nem siet, nem késik, hanem a megfelelő időben mutatja meg a következő lépést.
"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak." Préd 3:1

🕠17:30 - 19:00

Kovács Kovi Zoltán - Djebel Toubkal négyezres Afrikában

Észak-Afrika legmagasabb hegye, Idraren Drare ahogy a helyiek mondják vagy Mountains of Mountains ahogy az ügynökségek hírdetik…a hegyek hegye. Bár ez utóbbi talán kissé túlzó, főleg ha figyelembe vesszük hogy Afrikában ott van még a Kilimanjaro a maga 5895m-es magasságával ugye." - mondotta Tonya barátunk az egyik túránk után. A Djebel Toubkal 4167m magas, és az ezer kilométereken át fekvő Atlasz hegység legmagasabb pontja. Immár ötször álltam a csúcsán, és idén ősszel is készülünk. Miért izgalmas ez a csúcs? Miért nem a megszokott útvonalakat járjuk mi is? Mivel ejtett rabul Marokkó? Kik azok a berberek? Mennyire jelent komoly kihívást feljutni a csúcsra? Mit jelent az akklimatizáció?

CSÜTÖRTÖK | július 16.

🕤09:30 - 10:00

Lelki Fröccs - reggeli áhítat

Eljött a reggel és te épp nem tudsz aludni?… Ja igen, ez nem a gombaszögi tábor. Lehet épp nem is te. Ha viszont mégis kikelnél az ágyból, akkor részed lehet egy csodás lelki alkalmon, amely neked szól. A rövid 30 percben több minden is lesz amely segít beindítani a napot. Jobb mint egy reggeli kávé…. Ki mered próbálni?

🕤09:30 - 17:30

Teaház

A Labirintus Udvar programjai mellett ismét nyitva áll majd a Teaház, amely a különleges teák és frissítő limonádék mellett egész nap lehetőséget kínál a pihenésre, elcsendesülésre és a testi-lelki felfrissülésre.

🕙10:00 - 11:30

Labirintusjárás

Ez a labirintus nem zavarba ejtő útvesztő, hanem egy tiszta irány: egy bejárata van, az út befelé visz, a középpontba, majd ugyanazon az úton haladsz kifelé is. A labirintus bejárása egyfajta mozgó meditáció, egy szimbolikus zarándoklat, amely segít elcsendesedni, befelé figyelni, és tisztábban kapcsolódni önmagunkhoz. Ősi szimbólumként számos kultúrában használták a látható és láthatatlan, a külső és belső világ összekötésére. A járás ritmusa összehangolja a testet és az elmét, az agyféltekéket; a mozgást a légzéssel, miközben mély lelki folyamatokat indít el - összehangol önmagunkkal, a legbelső hangunkkal. Tapasztalt szakemberek vezetésével tapasztalhatod meg ezt az élményt.
Zámbori Soma - Igazi férfiasság? A balta, mely rönköt hasít, de almát is hámozhat.

A cím már önmagában is elgondolkodtató – hogy mi van mögötte, azt Zámbori Soma színész hozza el nekünk élőben.

🕐13:00 - 14:30

Urbán Péter, Halász Péter, Takács Attila - A férfi útja a 21. században

Beszélgetés a férfi identitásról, férfiakkal, nem csak férfiaknak.
Nagygéci Kovács József, Dr. Balogh Róbert - Jobb adni – társadalmi missziók testközelből - Beszélgetés a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársaival

Mit jelent a szeretetszolgálat a mindennapokban? A Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársaival beszélgetünk a munkájukról, tapasztalataikról és azokról a helyzetekről, amelyekkel szolgálatuk során találkoznak. Szó lesz önkéntességről, segítségnyújtásról, a szolgálat kihívásairól és nehézségeiről, valamint arról is, milyen lehetőségek vannak a bekapcsolódásra azok számára, akik szívesen tennének másokért.

🕞15:30 - 17:00

Kovács Kovi Zoltán - A magashegyi túrázásról – tudnivalók, veszélyek, gyakori hibák

Őszinte örömmel figyelem, ahogy egyre többen húznak túrabakancsot, és indulnak el az erdőkbe, völgyekbe, csúcsokra, hegygerincekre.
Kevésbé tölt el örömmel az egyre több baleset a hegyekben, az egyre több tragédia.
Vajon mire érdemes a leginkább odafigyelni a tervezésnél, a szervezésnél, a túratársak kiválasztásánál? Vajon mi a megfelelő ruházat, felszerelés egy-egy évszakban, egy-egy konkrét útvonalra készülve?
Vajon mik a leggyakrabban elkövetett hibák?
Mely hibák bizonyulhatnak végzetesnek?
Nektek milyen pozitív-negatív tapasztalatotok van/volt a magashegyi túráitokon?
A magasabb régiókban még hónapokig téli körülmények uralkodnak, érdemes beszélgetni, felkészülni a legkülönfélébb magashegyi kihívásokra. A beszélgetést, előadást vezeti Kovács-Kovi-Zoltán, aki immár közel 25 éve szervez és vezet magashegyi túrákat is.

🕠17:30 - 19:00

Nagy Annamária - Minden ex nárcisztikus?

Ghosting, love bombing, „toxikus” kapcsolatok — de hol kezdődik valójában a személyiségzavar? Előadás a nárcizmusról, borderline működésről és a kapcsolati címkékről.

PÉNTEK | július 17.

🕤09:30 - 10:00

Lelki Fröccs - reggeli áhítat

Eljött a reggel és te épp nem tudsz aludni?… Ja igen, ez nem a gombaszögi tábor. Lehet épp nem is te. Ha viszont mégis kikelnél az ágyból, akkor részed lehet egy csodás lelki alkalmon, amely neked szól. A rövid 30 percben több minden is lesz amely segít beindítani a napot. Jobb mint egy reggeli kávé…. Ki mered próbálni?

🕤09:30 - 17:30

Teaház

A Labirintus Udvar programjai mellett ismét nyitva áll majd a Teaház, amely a különleges teák és frissítő limonádék mellett egész nap lehetőséget kínál a pihenésre, elcsendesülésre és a testi-lelki felfrissülésre.

🕤09:30 - 11:30

Iván Zlatarits Anett - ErdőmélyÉn - Fa-rajz elemzés az erdőben

Az erdő mélyén, a természet békéjében, kapcsolódunk nemcsak zöldhöz és földhöz, hanem magunkhoz is. A fák csendjébe hívlak, hogy megtapasztalhasd a jelenlétet, mélyíthesd az önismereted, szárnyalhass a kreatív önkifejezésben. Hozz magaddal nyitottságot és kíváncsiságot, hogy a természet tükrében megláthasd magad.
(Mit mutat meg nekünk rajzunk? Mit árul el a "külső kép" a belső képeinkről, érzéseinkről, gondolatainkról? Milyen párhuzamokat látunk a természet jelenségei és önmagunk között?)
– rajztudás nem szükséges, és minden eszközt biztosítunk

🕙10:00 - 11:30

Labirintusjárás Handpan kísérettel

Ez a labirintus nem zavarba ejtő útvesztő, hanem egy tiszta irány: egy bejárata van, az út befelé visz, a középpontba, majd ugyanazon az úton haladsz kifelé is. A labirintus bejárása egyfajta mozgó meditáció, egy szimbolikus zarándoklat, amely segít elcsendesedni, befelé figyelni, és tisztábban kapcsolódni önmagunkhoz. Ősi szimbólumként számos kultúrában használták a látható és láthatatlan, a külső és belső világ összekötésére. A járás ritmusa összehangolja a testet és az elmét, az agyféltekéket; a mozgást a légzéssel, miközben mély lelki folyamatokat indít el - összehangol önmagunkkal, a legbelső hangunkkal. Tapasztalt szakemberek vezetésével tapasztalhatod meg ezt az élményt.

Szecskó Donát eredeti szakmája szoftverfejlesztő, de 2025 nyarán úgy döntött, hogy belevág a handpan készítésbe. 2026 januárja óta őállásban készít handpaneket.

Szereti mélyen beleásni magát az érdekes és összetett témákba. A handpan készítés is ilyen - rendkívül sokrétű és bonyolult folyamat, így nem kellett sok idő, hogy teljesen magával ragadja.

Időnként utcazenél is. Különösen az improvizatív handpan játék áll közel hozzá. Szerinte ez a hangszer ebben tud igazán kibontakozni, s éppen ez a szabadság és spontaneitás teszi a handpant ennyire különlegessé.
Kovács Barnabás - Szerepjáték one shot: Dungeons & Dragons

"Szerepjáték one shot" - Lehetőség belekóstolni a szerepjátékok világába egy rendhagyóbb rendszerben. 3-5 fő részére, Kovács Barnabással, mint kalandmesterrel.
Időtartam: 2-3 óra.
A cél részben megismerni a D&D-ből kinőtt, jelenleg nagyon termékeny szerepjátékos világ egy gyöngyszemét. Részben pedig, a hobbiban teljesen újaknak, kipróbálni egy szerepjátékot, megismerni mi is ez, hogyan történik.
De elsősorban jót szórakozni. 🙂

🕐13:00 - 14:30

Asiama Evelyn, Nagy Annamária, Vatai Dalma - Body Positivity vs. valóság: Miért nem kell minden percben imádnod a tested?

A szépségipar és a diétakultúra évtizedek óta hiteti el velünk, hogy a testünk egy folyamatosan javításra szoruló, sosem elég jó projekt. Ezen a kerekasztal-beszélgetésen három szakember: szociológus, pszichológus, dietetikus veszi górcső alá a testkép és a feminizmus sokszor feszültséggel teli kapcsolatát. Közösen leplezzük le, hogyan tartja kontroll alatt a női testet a társadalmi nyomás, és ez miként csapódik le bennünk mindennapos szorongásként vagy testképzavarként. Kibeszéljük, miért válhatott a kötelező "szeresd magad" mantrát ismétlő testpozitivitás egy újabb toxikus teherré, és megmutatjuk, hogyan adhat sokkal reálisabb feloldozást a testsemlegesség (body neutrality). Őszintén beszélünk a testsúlystigmáról, a diszkriminációról és az egészségügyi gázlángozásról is, amely a testeket pusztán a méretük alapján ítéli meg. A legfontosabb kérdésünk az lesz: hogyan köthetsz békét önmagaddal egy olyan világban, ami a bizonytalanságodból profitál? Mert egy dolog biztos: nem a nőket kell megszerelni, hanem a betegítő rendszert. Gyere el, ha eleged van a toxikus elvárásokból, és foglald vissza a saját testedet!

🕞15:30 - 17:00

Gál Erik, Sikula Gábor - Támaszkodj rá bizalommal - önismereti játékok az erdőben

Mit szeretsz jobban, irányítani vagy vezetve lenni? Mennyire tudsz bízni másokban? Igazán rá tudsz támaszkodni egy másik emberre, akivel együtt dolgozol?
Egy kalandos, erdei környezetben zajló, önismereti alapú workshopra hívunk, ahol kipróbálhatod magad a komfortzónán túl is, megmozgathatod a játékosságodat és másokkal együtt útravalót gyűjthetsz a hétköznapi helyzetekhez, amikor bizalomra, figyelemre, odaadásra van szükséged.
Szólj be a papnak!

Van az a pont, amikor a "hagyjuk" már nem válasz. Kétségeid vannak? Idegesít valami az egyházban? Vagy csak szerinted a tudomány és a hit köszönőviszonyban sincsenek?
Most nem kell finomkodnod. Itt nincsenek "rossz" kérdések, csak őszinte válaszok. Hozd a legkeményebb, legkritikusabb gondolataidat Istenről, az életről vagy a vallásról, és szólj be a papnak! Te kérdezel, mi válaszolunk. (Aztán meglátjuk, ki marad talpon! 😉)

🕠17:30 - 19:00

Pál Feri - Végre megint értjük egymást - Társkapcsolati kommunikáció

Hogyan tudunk úgy beszélgetni egymással, hogy ne csak szavakat váltsunk, hanem valóban közelebb is kerüljünk egymáshoz? Mitől csúszik félre a kommunikáció két ember között, és hogyan lehet újra megtalálni az utat a megértés, az együttműködés és a kapcsolódás felé?

Pál Feri előadása a társkapcsolati kommunikáció világába hív: humorral, sok-sok életszerű példával és mély emberismerettel segít ránézni arra, hogyan működünk kapcsolatainkban, hogyan sérül vagy erősödik köztünk a párbeszéd, és mit tehetünk azért, hogy végre megint értsük egymást.

SZOMBAT | július 18.

🕤07:00 - 09:00

Iván Zlatarits Anett - Erdőfürdő

Ha egy kis nyugalomra és mélységre vágysz a fesztivál zajos, színes és pörgő világa mellett, akkor itt a helyed.
Indítsd a napod egy vezetett, relaxációs erdei sétával – egy erdőfürdővel (sinrin-joku), ahol a lelassulás, a csend és az elmélyülés kerül középpontba.
Ez nem egy „még egy program”, amit ki kell próbálni a nap során – hanem a nap alapja, hogy egyáltalán igazán jelen tudj lenni a fesztivál hátralevő élményeiben. Elmerülhetsz a természet egészének varázslatos jelenlétében: a fények játékában, a mohák puhaságában, a levegő frissességében –, és hagyhatod, hogy mindez belülről töltsön fel.
Kapcsolódhatsz, hogy visszatalálj:
– a TERMÉSZETHEZ, az élő egészhez,
– MÁSOKHOZ, elfogadással és őszinteséggel,
– ÖNMAGADHOZ, tudatos jelenléttel, teret adva a gondolataidnak és érzéseidnek.

🕤09:30 - 10:00

Lelki Fröccs - reggeli áhítat

Eljött a reggel és te épp nem tudsz aludni?… Ja igen, ez nem a gombaszögi tábor. Lehet épp nem is te. Ha viszont mégis kikelnél az ágyból, akkor részed lehet egy csodás lelki alkalmon, amely neked szól. A rövid 30 percben több minden is lesz amely segít beindítani a napot. Jobb mint egy reggeli kávé…. Ki mered próbálni?

🕤09:30 - 17:30

Teaház

A Labirintus Udvar programjai mellett ismét nyitva áll majd a Teaház, amely a különleges teák és frissítő limonádék mellett egész nap lehetőséget kínál a pihenésre, elcsendesülésre és a testi-lelki felfrissülésre.

🕙10:00 - 11:30

Labirintusjárás Handpan kísérettel

Ez a labirintus nem zavarba ejtő útvesztő, hanem egy tiszta irány: egy bejárata van, az út befelé visz, a középpontba, majd ugyanazon az úton haladsz kifelé is. A labirintus bejárása egyfajta mozgó meditáció, egy szimbolikus zarándoklat, amely segít elcsendesedni, befelé figyelni, és tisztábban kapcsolódni önmagunkhoz. Ősi szimbólumként számos kultúrában használták a látható és láthatatlan, a külső és belső világ összekötésére. A járás ritmusa összehangolja a testet és az elmét, az agyféltekéket; a mozgást a légzéssel, miközben mély lelki folyamatokat indít el - összehangol önmagunkkal, a legbelső hangunkkal. Tapasztalt szakemberek vezetésével tapasztalhatod meg ezt az élményt.

Szecskó Donát eredeti szakmája szoftverfejlesztő, de 2025 nyarán úgy döntött, hogy belevág a handpan készítésbe. 2026 januárja óta őállásban készít handpaneket.

Szereti mélyen beleásni magát az érdekes és összetett témákba. A handpan készítés is ilyen - rendkívül sokrétű és bonyolult folyamat, így nem kellett sok idő, hogy teljesen magával ragadja.

Időnként utcazenél is. Különösen az improvizatív handpan játék áll közel hozzá. Szerinte ez a hangszer ebben tud igazán kibontakozni, s éppen ez a szabadság és spontaneitás teszi a handpant ennyire különlegessé.
Tegdes Egyházi Dóra - Életutak a mesékben

A foglalkozás során népmeséken keresztül vizsgáljuk az emberré válás útját, az élet fordulópontjait és a válságokban rejlő lehetőségeket. A résztvevők saját élményeiken keresztül kapcsolódnak a mesék világához, felismerve belső erőforrásaikat és kihívásaikat. Várunk mindenkit, aki nyitott az önreflexióra, a közös gondolkodásra.

🕐13:00 - 14:30

Halász Emese (Indigo), Bondor Juszti - Rájöttem, hogy haragudni kell

Beszélgetés Halász Emese - Indigoval az alkotás játszóteréről, önismeretről és felnövésről.
Horváth Veronika - Technológia és teremtés: hogyan maradjunk jó sáfárok?

Az AI rendszerek környezeti lábnyoma ma már kézzelfogható: egyetlen nagy nyelvi modell futtatása rengeteg energiát és jelentős mennyiségű hűtővizet igényel, így minden egyes prompt is valós erőforrás felhasználással jár. A technológia fejlődése ezért nemcsak innovációs kérdés, hanem teremtésvédelem is: keresztény szemmel felelősségünk, hogy a ránk bízott világot bölcsen és mértékkel használjuk. Az AI etikus alkalmazása így egyben szakmai és lelkiismereti döntés is — arról szól, hogyan őrizzük meg Isten teremtett rendjét a digitális korban.

🕞15:30 - 17:00

Récsei Noémi, Murinai Angéla - Anyaság és alkohol

Az anyaság misztériuma önmagában is rejtély, de az arra adott egyéni reakciók, néha szélsőséges megküzdési stratégiák sokkal sötétebb arcát is mutathatják az anyakultusznak.
Magyarországon becslések szerint legalább 400 ezer gyermek él alkoholbeteg szülővel. A szégyen néma. A fájdalom láthatatlan. Az anya pedig mosolyog.
Mi vezet oda, hogy valaki az italban keresi, amit az anyaságban nem talált meg – vagy amit az anyaság elvett tőle?
Murinai Angéla feminista szemléletű íróval Récsei Noémi televíziós és rádiós műsorvezető, újságíró beszélget.
Török Illyés Orsolya, Kovács Kovi Zoltán - Tabuk a filmvásznon és a magánéletben

Török-Illyés Orsolya – erdélyi származású, Budapesten élő színésznő. Beszélgetés tabukról a filmvásznon és az életben. Milyen a börtönben bérgyilkost játszani, és milyen a börtön a való életben – Orsolya ezt is kipróbálta –, milyen abortuszra készülő nőt játszani, milyen érzés mezítelenre vetkőzni, gyilkost vagy férfit alakítani egy filmben? Kovács Kovi Zoltán kérdezi a színésznőt.

🕠17:30 - 19:00

Molnár Kriszta - Hogyan bánjunk jól a transzgenerációs örökségünkkel?

Transzgenerációs örökség - teher vagy erőforrás? Sokan beszélnek ma a transzgenerációs traumák kérdésköréről: arról, hogy hogyan hordozzuk anyáink és nagyanyáink, apáink és nagyapáink nehéz életének lenyomatait és hogyan ismételjük meg azokat a családi mintázatokat, amelyeket nem tudtunk feldolgozni, elengedni. Ugyanakkor ez az örökség erőfforás is lehet, ha jól bánunk vele. Ha merünk vele szembenézni, bátran kutatni, majd leltár-jelleggel kiválogatni, hogy mi az, amit továbbvinnénk és mi az, amit tisztelettel visszaadunk.
20 éve foglalkozom önismerettel. 13 éve végzek élettörténeti kutatásokat a TANDEM Életmesék projektjében. Az elmúlt években rengeteget tanultam arról is, hogyan válik a testünk az érzelmi élményeink és emlékeink hordozójává. Előadásomban mindezeket szeretném összefűzni: a narratív élettörténeti kutatás, az önismereti munka és a testi emlékezet találkozásáról beszélgetünk majd, gyakorlatias fókusszal és hazavihető eszközökkel.

VASÁRNAP | július 19.

🕙10:00 - 11:00

FIRESZ: Táborzáró ökumenikus istentisztelet - Nagy Olivér

Utolsó, első, utolsó, első.... ? Nem, nem akadt be semmi, de igazából ez lenne a Gombaszögi tábori istentisztelet beharangozója, amely vasárnap... a tábor utolsó és a hét utolsó vagy első napján lenne... Nyilván nézőpont kérdése is, de valahol a reménységünk is, hogy ahol valami véget ér, Istennel mindig van tovább... s ezért lehet Vele zárva a tábort indulni... az életbe... A tábori istentisztelet témáját Nagy Olivér evangélikus lelkész így határozta meg: "Vesztesként győztesen". Győzelem mindenáron? Hogyan kezeljük a sikereinket? A vesztesek nem számítanak?" Találkozzunk... a Győztessel... hogy győzzük... és győzzünk... 🙂

A program megvalósulását a Kisebbségi Kulturális Alap támogatta.

Labirintus Udvar

A programban résztvevő TANDEM-es munkatársak

igazgató, senior tréner

Mészáros Márta

Kommunikációs- és projektkoordinátor

Úton önmagamhoz - 2026 októberétől újra indul nagy sikerű önismereti csoportunk

mm — Fri, 05 Jun 2026 09:00:48 +0000

Úton önmagamhoz - 2026 októberétől újra indul nagy sikerű önismereti csoportunk mm 2026. 06. 05

2026. 06. 05

Önismeret és mentálhigiéné

Úton önmagamhoz - 2026 októberétől újra indul nagy sikerű önismereti csoportunk

Mit szoktál válaszolni mostanában arra a kérdésre, hogy „Hogy vagy?”

Menedzseled az életed. Teljesítesz a munkában. Gondoskodsz a családodról. Zsonglőrködsz az intéznivalók között. Nem felejted el a tágabb családban élők születésnapjait sem.

Az Úton önmagamhoz önismereti csoportunkat azért hoztuk létre, hogy szeretetteljes, megtartó és elfogadó közegben adjon teret a fejlődésnek mindazok számára, akik szeretnének nagyobb egyensúlyba kerülni a saját életükben: új alapokra helyezni a kapcsolataikat, megválni régen cipelt lelki terhektől, és magabiztosabban belépni új szerepekbe, élethelyzetekbe.

Az Úton önmagamhoz egy egész évet átölelő önismereti folyamat.

A csoport összesen 100 óra, amely során rendszeresen találkozunk, és lépésről lépésre haladunk együtt.

A csoport vezetői kiváló szakemberek:

Molnár Kriszta - coach, pszichodráma asszisztens, szervezetfejlesztő
Iván Zlatarits Anett - tréner, andragógus, erdőfürdő-vezető, rajzvizsgálati szakértő

A folyamat részei:

8 egész napos csoportalkalom Komáromban
1 kétnapos, bentlakásos elvonulás természetközeli környezetben

Mit kaphatsz ettől a folyamattól?
Az Úton önmagamhoz csoport nem gyors megoldásokat ígér, hanem időt, teret és megtartó közösséget ahhoz, hogy mélyebben ránézhess önmagadra.

A folyamat során lehetőséged lesz arra, hogy:

jobban megértsd, mi zajlik benned egy-egy visszatérő nehéz helyzetben,
felismerd, milyen szerepekben működsz nap mint nap,
közelebb kerülj az érzéseidhez, szükségleteidhez és belső erőforrásaidhoz,
elfogadóbban és szeretetteljesebben kapcsolódj önmagadhoz,
új nézőpontokat kapj a csoporttól és a vezetett gyakorlatokból,
megtapasztald, hogy nem vagy egyedül a kérdéseiddel,
erősítsd a belső stabilitásodat.

További, részletesebb információkat ide kattintva találsz.

Kövess minket a Facebookon és Instagramon a mindig friss infókért!

önismeret

A programban résztvevő TANDEM-es munkatársak

Molnár Kriszta

szakmai vezető, senior tréner

Iván Zlatarits Anett

tréner

Ilyen volt a 2026-os Messzelátó 3. hétvégéje

mm — Thu, 04 Jun 2026 09:44:49 +0000

Ilyen volt a 2026-os Messzelátó 3. hétvégéje mm 2026. 06. 04

2026. 06. 04

Pályaorientáció

Ilyen volt a 2026-os Messzelátó 3. hétvégéje

Magunkkal szembenézni bizony olykor nehéz…

Megvalósult a harmadik Messzelátós hétvége is, mi pedig egyre koncentráltabban igyekeztünk együtt haladni a fiatalokkal. A mostani alkalom a felelősségvállalás különböző formáira, a kommunikáció minőségére és mennyiségére, az együttműködés jelentőségére, valamint a közösségi részvétel erejére helyezte a hangsúlyt.

A különböző csoportos feladatok és játékok azt szerették volna erősíteni, mit is jelent felelősen működni egy közösség tagjaként, célirányosan részt venni a feladatokban, és közben nemcsak a közös céloknak, hanem a saját magunkkal szemben állított céloknak is igyekezni megfelelni.

A hétvége során nagy hangsúlyt kapott az is, hogy a fiatalok megtapasztalják, milyen együtt gondolkodni, együttműködni másokkal, meghallani a másik véleményét és közösen keresni a megoldásokat.

Trénereink kihasználták a helyszín – Chata Hámor, Kokava – minden belső terét és gyönyörű, tágas udvarát, és jobbnál jobb gyakorlatokkal készültek a fiatalok számára. Volt közöttük olyan is, amely fokozottabb jelenlétet, figyelmet kívánt, de olyan is, ahol a nevetés és az egymásra mosolygás segített egy kicsit könnyebben kapcsolódni magunkhoz és egymáshoz.

A közös feladatok során újra és újra megmutatkozott, milyen sokat jelent a bizalom, az egymásra figyelés és az, amikor valaki mer segítséget kérni vagy éppen segítséget nyújtani.

Elmondható erről a hétvégéről, hogy nagyon szép pillanatok fül- és szemtanúi lehettünk. Ugyanakkor a fiatalok megtapasztalhatták azt is, milyen nehéz és kihívásokkal teli olykor szembenézni önmagunkkal.

Hálásan köszönjük a fiatalok kitartását, figyelmét és minden belefektetett energiájukat. Várjuk a következő alkalmat, amely egyben az utolsó, záró hétvége is lesz.

Köszönjük a fantasztikus körülményeket a Chata Hámor csapatának, önkénteseinknek a segítséget, valamint trénereinknek azt a fáradhatatlan munkát és energiát, amelyet újra és újra beletesznek ezekbe a hétvégékbe.

Köszönjük hálásan mindenkinek, aki hozzátett, hogy megvalósulhasson ez e hétvége!

A Messzelátó képzés az Európai Unió támogatásával jött létre.

A kapcsolódó ReConnection projektről bővebb információ ide kattintva olvasható.

A beszámolót Zsoldos Viktória írta.

messzelátó

Hátrányos helyzetű

önismeret

személyiségfejlesztés

pályaorientáció

Segítsünk eljuttatni a Cigánka magyar kiadását minél több emberhez!

mm — Wed, 03 Jun 2026 12:32:24 +0000

Segítsünk eljuttatni a Cigánka magyar kiadását minél több emberhez! mm 2026. 06. 03

2026. 06. 03

Önismeret és mentálhigiéné

Segítsünk eljuttatni a Cigánka magyar kiadását minél több emberhez!

Janette Motlová története egyszerre felkavaró és felemelő.

Egy roma kislány útja, aki már gyermekként ráébred: két világ között rekedt. A cigányok szerint túl „fehér”, a gádzsók szemében túl „barna”. De ő nem hajlandó belesimulni egyik skatulyába sem – inkább kiharcolja, hogy saját helye legyen a világban.

Ez a könyv nemcsak egy igaz történetet tár elénk, hanem tükröt is tart nekünk: lerántja a leplet a társadalmunkban működő előítéletekről.

A Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával eddig elkészülhetett a könyv magyar fordítása, szerkesztése, grafikai előkészítése és az első 350 példány nyomtatása. Most azon dolgozunk, hogy további 650 példány is megszülethessen, és a könyv eljuthasson iskolákba, könyvtárakba, közösségi központokba és azokhoz az emberekhez is, akikről ez a történet szól. Szeretnénk Janette Motlová történetét azokhoz is eljuttatni, akiknek fontos, hogy a saját anyanyelvükön olvashassák.

Ebben kérjük a közösség támogatását, s ezért egy adománygyűjtő kampány indult, amely ide kattintva elérhető.

Miért fontos ez?

A kampány támogatásával Te is hozzájárulsz ahhoz, hogy:
erősödjön a kölcsönös megértés és tolerancia,
és figyelmet kapjanak azok a történetek, amelyeket gyakran nem akarunk meghallani.

A könyvről
„Míg az enyéim túl fehérnek tartanak, a többiek számára még mindig túl barna vagyok…”

A Cigánka egy valós történet egy lányról, aki két világ között keresi a helyét – miközben egyik sem akarja őt igazán olyannak elfogadni, amilyen. Be akart illeszkedni, világosra akarta dörzsölni a bőrét, és közben újra meg újra szembesült azzal, mit jelent kívülállónak lenni.

Ez a könyv azonban nem csupán egy nőről szól. Arról is szól, hogyan tudjuk meglátni a másikban az embert – bőrszíntől, anyanyelvtől, nemzetiségtől, nemtől, szexuális orientációtól vagy vallási hovatartozástól függetlenül.

Szeretnénk, hogy Janette Motlová erős és hiteles története magyar nyelven is eljusson azokhoz, akiknek különösen fontos lehet: iskolákba, könyvtárakba, közösségekbe és a magyarul beszélő roma olvasókhoz is.

A könyv a valóságnak egy olyan oldalát mutatja meg, amelyet sokan nem látnak vagy nem akarnak észrevenni – ugyanakkor reményt is ad arra, hogy a dolgok változhatnak.

„Vannak gyerekek, akiknek a mínusz tízes rajtpályáról indul az életük. És akiknek ahhoz, hogy utolérjék a nulláról startolókat, szükségük van a megfelelő emberek segítségére és útmutatására a megfelelő pillanatokban…“

Tegyük lehetővé a Cigánka című könyv magyar nyelvű utánnyomását! További részletek: IDE KATTINTVA.

Hátrányos helyzetű

könyv

Könyvbemutató – Janette Motlová: Cigány (Cigánka)

mm — Wed, 06 May 2026 09:24:37 +0000

Könyvbemutató – Janette Motlová: Cigány (Cigánka) mm 2026. 05. 06

2026. 05. 06

Önismeret és mentálhigiéné

Könyvbemutató – Janette Motlová: Cigány (Cigánka)

Janette Motlová Cigánka című könyvének magyar kiadását mutatjuk be 2026. május 20-án Komáromban, a Szinnyei József Könyvtárban. Minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk!

Időpont: 2026. május 20. (szerda)
Helyszín: Szinnyei József Könyvtár, Révkomárom
Kezdés: 18:00

Az esemény alapvetően magyar nyelven zajlik, a szerző a feltett kérdésekre szlovákul válaszol majd. Tolmácsolás nem lesz.

A beszélgetés résztvevői:

Szerző: Janette Motlová
Fordító: Mészáros Tünde

A kötet a helyszínen megvásárolható.

Elkészült Janette Motlová Cigánka című könyvének magyar fordítása – egy erős, őszinte történet két világ határáról, előítéletekről, küzdésről és méltóságról.

"Szeretném, hogy a gádzsó világ felismerje, milyen hatalom van a kezében. Milyen örömet, de milyen fájdalmat is okozhat egyetlen pillantás. Milyen könnyű megbélyegezni a másik embert bizalom vagy a kellő ismeretek hiányában. Hiszek benne, hogy tanúságtételemmel roma gyerekek százainak segíthetek, akik pont olyanok, mint egykor én voltam. Emellett minden eddiginél fontosabbnak tartom, hogy ne uralkodjon el rajtunk teljesen a vakság mindazzal szemben, ami körülvesz."
(Janette Motlová)

A kötet egy különleges párbeszédet nyit meg a roma és a nem roma világ között. Az olvasó megismeri benne Janette életútját – gyermekként, diákként, nőként és anyaként –, miközben végigkíséri küzdelmét az előítéletekkel és a saját helyének megtalálásáért.

Egy megrendítő és felemelő történet egy roma kislányról, aki két világ között nő fel: a cigány közösség számára „túl fehér”, a többségi társadalom szemében „túl barna”. Nem illeszkedik egyik skatulyába sem – inkább megküzd azért, hogy saját útját járhassa.

A magyar kiadásról:
A kiadás munkálatait Urbán Péter, a TANDEM egyik alapítója és senior trénere koordinálta.

Közreműködők:

Szerző: Janette Motlová
Fordító: Mészáros Tünde
Borítóterv: Gyenes Gábor

A könyv megjelenését a Kisebbségi Kulturális Alap támogatta.

További részletek ide kattintva olvashatók.
A Facebook esemény linkje: https://fb.me/e/4yLnGZ7or

Elültetjük magunkat… - Megvalósult a 2026-os Messzelátó 2. hétvégéje

mm — Thu, 30 Apr 2026 08:30:19 +0000

Elültetjük magunkat… - Megvalósult a 2026-os Messzelátó 2. hétvégéje mm 2026. 04. 30

2026. 04. 30

Pályaorientáció

Elültetjük magunkat… - Megvalósult a 2026-os Messzelátó 2. hétvégéje

Egy szempillantás alatt eltelt négy hét a márciusi Messzelátós hétvége óta, és ismét Gömör csodás táján találtuk magunkat. Ahogyan a fiatal résztvevők, úgy mi, trénerek, önkéntesek és a TANDEM teljes csapata is nagyon vártuk, hogy folytathassuk az élmények átadását, valamint a tanulás és fejlődés lehetőségének biztosítását, ahol a fiatalok – hátrányos szociális helyzetükből kiszakadva – feltöltődhetnek, és új tapasztalatokkal gazdagodhatnak. Nagy lelkesedéssel indultunk neki a pénteki napnak, és megsúgom előre, hogy hatalmas lendülettel, feltöltődve is zártuk a hétvégét vasárnap.

Ezen a hétvégén nemcsak az időjárás és a természet jelezte a tavasz és a jó idő valódi jelenlétét, hanem mi magunk is. A fiatalokkal együtt sokkal nyitottabban, már-már „kinyílva” tudtunk kapcsolódni egymáshoz, valamint a körülöttünk és bennük zajló történésekhez. Ezúttal a helyszínt a rimakokovai Chata Hámor biztosította, melynek tágas udvara és közösségi terei lehetővé tették, hogy a hétvége programjai és a kapcsolódási lehetőségek még tovább gazdagodjanak.

Pénteken az előző hétvége és az azóta eltelt idő történéseire reflektáltunk, így volt lehetőségünk fejben és lélekben is megérkezni. Akadtak olyanok is, akik most csatlakoztak hozzánk, őket örömmel fogadtuk, és igyekeztünk minél inkább bevonni őket a közös élményekbe és a csoport életébe. Kihívást jelentő játékos feladatokkal már első nap szembe találhatták magukat a résztvevők, mellyel aztán jó érzés volt dolgozni a sikerért a hétvége további részében.

Miközben a trénerek az este folyamán egyeztettek, s a hétvége további részére készültek, addig az udvaron egy hatalmas egész csoportos bújócska keveredett, amellyel azt hiszem, sikerült élvezetesebbé és emlékezetessé tenni a megérkezés első estéjét.
Szombaton már egy kicsit célzottabban foglalkoztunk a szakmákkal, a munka világával, valamint azzal, hogy a fiatalok hogyan viszonyulnak ezekhez, és hol látják magukat ebben a témában. Játékos, csoportos feladatokon keresztül közösen végiggondoltuk, mi minden szükséges egy-egy munkakör betöltéséhez.

A nap során élményalapú, nem formális módszerekkel dolgoztunk: interaktív gyakorlatok, kiscsoportos beszélgetések és különböző szituációs feladatok segítették, hogy a résztvevők saját tapasztalataikon keresztül értsék meg, milyen szerepe van a döntéseiknek, hozzáállásuknak és kitartásuknak a mindennapokban.

Különösen meghatározóak voltak azok az élettörténetek, melyekkel találkozhattak. Ezek lehetőséget adtak arra, hogy azonosuljanak, vagy új nézőpontokat fedezhessenek fel. Többen ezekből a történetekből talán merítettek erőt, inspirációt ahhoz, hogy bátrabban nézzenek szembe majd a saját útjukkal, és az élet hullámaival való „szörfözéshez” szükséges belső erőforrásaikkal.

És hogy honnan is ered a cím? Az egyik fiatal gondolatából, amely annyira megfogott bennünket, hogy ez adta a hétvégi beszámoló hangulatának alapját. Egy feladat során cserepekkel dolgoztak, amelyek számos metaforikus jelentést hordozva segítették láthatatlanul a magukkal való összehangolódást. Hogy kiknek is látják magukat ők jelenleg.
Ebben a gyakorlatban nemcsak az fogalmazódott meg, hogy emberi mivoltunkban mennyire törékenyek tudunk lenni, hanem elhangzott ez a különösen szép mondat is: „elültetjük magunkat”. Ez a kifejezés talán a legtalálóbban ragadja meg mindazt, ami ezekben az alkalmakban történik bennük és velük – a növekedés, a gyökerezés és a kibontakozás lehetőségét.

A közös munka során a fiatalok több helyzetben is kipróbálhatták magukat: megtapasztalták, milyen egy csapat részeként felelősséget vállalni, együtt gondolkodni, döntéseket hozni, és végigvinni egy-egy feladatot. Egyre inkább láthatóvá vált, hogy mernek megszólalni, kérdezni, és aktívan jelen lenni a folyamatban.

A program során nemcsak a közös feladatok, hanem a személyesebb pillanatok is fontos szerepet kaptak. Volt tér arra, hogy jobban megismerjék önmagukat, és egymás felé is nyitottabban forduljanak. A bátorító visszajelzések és a közösen átélt játékok segítettek abban, hogy erősödjön a bizalom, és egyre inkább közösséggé formálódjanak.

Köszönjük a fiataloknak a beletett őszinteséget, jelenlétet és a közös munkát. Várjuk a folytatást, és mindazt, amit a következő alkalom hoz majd magával.

Szívből köszönjük mindenkinek, aki hozzátett a hétvége sikeres megvalósításához!

A Messzelátó képzés az Európai Unió támogatásával jött létre.

A kapcsolódó ReConnection projektről bővebb információ ide kattintva olvasható.

A beszámolót Zsoldos Viktória írta.

Erasmus+ Projekt - 'Overcoming Empathy Fatigue in Youth Work'

mm — Fri, 24 Apr 2026 10:01:39 +0000

Erasmus+ Projekt - 'Overcoming Empathy Fatigue in Youth Work' mm 2026. 04. 24

2026. 04. 24

Önismeret és mentálhigiéné

Erasmus+ Projekt - 'Overcoming Empathy Fatigue in Youth Work'

Kedves barátunk és kollégánk, Szabó Tömöl Gabriella írta le inspiráló gondolatait az izgalmas írországi útjáról, amelyen az 'Overcoming Empathy Fatigue in youth work' („Az empátiafáradtság leküzdése az ifjúsági munkában”) elnevezésű Erasmus+ Projekt keretében vett részt.

Ez a program átfogó bevezetést nyújt a mindfulness, az öngondoskodás és az önmagunkkal szembeni együttérzés gyakorlatába, kifejezetten azok számára, akik gyermekekkel és fiatalokkal dolgoznak – legyen szó önkéntes vagy fizetett szakemberekről. A képzés célcsoportját azok a gyermek- és ifjúsági, illetve szociális területen dolgozó szakemberek alkotják, akik tartós, folyamatos szakmai kapcsolatban állnak fiatalokkal.

Szabó Tömöl Gabriella jelenleg az Innovatív Oktatásért Intézet munkatársa, az elmúlt időben sokszor dolgoztunk és képződtünk együtt.

Vannak azok a kispárnák.

Amiket még valamelyik ősünk hímzett, aprólékosan, türelmesen, amikor még volt idő ilyesmire. Sokáig díszei voltak a szobának, aztán leesett róluk egy gomb, meglazult a varrás, és szép lassan lekerültek a kanapéról. Erre-arra használták. Néha a macska hempergett rajtuk, néha valaki rátette a bakancsát. Aztán már nem is emlékszünk, milyen színű volt eredetileg.

Április 7-én kispárnánk Írországba utazott. Mert „Empátia fáradsága” (talán) kezelhető.

(Hát persze, hogy magamról beszélek.)

Anyaként az ember ilyenkor nem programokat néz, hanem listákat ír: ki mikor mit eszik, ki van a gyerekekkel, hol a váltóruha. Órarendet vizsgál, melyik tantárgyra lehet előre tanulni.

A képzéstől nem vártam túl sokat. Álmaim énje felkészülne. Témából, előadókból, országból. Ehelyett: Igen - szoktam fáradt lenni...másfelől már a csapból is mindfulness folyik. Mit lehet ezen még tanulni? De: az angolomat jó lesz leporolni, megnézem Írországot, és végre alszom egy hétig.

----

Brú Moytura a szállásom neve. Egy UFO az ír földbe süllyedve. Mára félig visszavette a természet. Ami kilátszik, azon ősi (kelta? keresztény? buddhista?) feliratok olvashatók. Csak a főbejárat fölöttire kérdeztem rá: „Sok minden történt idén” Ok. Itthon vagyok. (Megérne egy tetoválást!)

Központjában közösségi tér kandallóval, felette (!) körpanorámás hálószoba 8 (!) ággyal. (Nem tudjátok elképzelni, ugye? /..elhiszem/.) Lent konyha, hálófülkék, közös fürdőszobák. 25 emberrel költöztem össze. Olaszokkal, osztrákokkal, írekkel, magyarokkal.

Naponta három étkezés — egyszerű, tiszta ételek. Zabkása. Saláta. Rizs. Zöldség és gyümölcs. Sok mindent a ház méretű green-house-ból = itt gyűjtik az esővizet, majd a csatornák az ágyásokhoz vezetik. Itt-ott szökőkút is van. Térelválasztóként betonhálón száradó konyharuhák. A növények között fotelek (!), pihenősarkok (!) - este 10 után csak itt lehet hangoskodni. Pont annyira sokkoló, mint amennyire természetes.

És odakint tombol Írország. Eső, köd, orkán, napsütés, jégeső — gyakran egy órán belül változó sorrendben. Mind! A levegőt harapni lehet. Minden virágzik. A zöld (imádom!) egy új árnyalatát ismerem föl - ír zöldnek fogom hívni. Mindenütt vízbe lépek. A lejtőn is tócsák vannak. (nem értem) A szél olyan hihetetlen erővel tud fújni, hogy itthon bemondanák a hírekben. Minden esetre, most már tudom, milyen mélyről jövő igazi jó kívánság az ír áldás második sora: „may the wind be always at your back”

Rátérek a programra: full-time meditáció. Mesterien felépített, végiggondolt lassulás, érzékenyítés, gondoskodás. Idő. Megélésre és megosztásra. Szemlélődés, mélyülés, béke. Sűrű, tömény szeretet. Nem a másoknak szétosztandó fajta. Hanem az önmagunkat gyógyító, megerősítő.

Pár nap után valami átbillent. Nem bosszantott fel többé kézmosásnál a csapból folyó jéghideg víz. Sőt úgy éreztem: Élek! Érzek! Látok! Hallok! A testem pedig könnyű. Felélénkült az engemet körülvevő világ és én boldog része voltam.

Kimosták a kispárnát.

Óvatosan. Figyelmesen. Beáztatták, előmosták. És közben kiderült, hogy nem is barna az az alapszín, hanem sárga. Élénk narancsbahajló sárga. Hogy a hímzés nem kopott le, csak koszos volt. Hogy értékes. Hogy kék virágok vannak rajta. Került rá gomb. A varrás is meg lett erősítve, ...bár az tovább tartott.

A kispárna április 12-én hazajött, visszakerült a helyére.

Ismét a szoba dísze lett.

----

Majd jöttek a hétköznapok. Első nap került rá egy kis ketchup. Később találtam rajta sötét hajszállákat. Lehirgáltam, ahogy mifelénk mondják. Majd a földről vettem fel és látom, meglazult a gomb.

Szeretetteljes olvasatomban: van hol laknom, van mit ennem, mellettem a sötét fürtű hősöm, a gyerekeink vidáman párnacsatáznak. A szívem csordultig van hálával.

A kispárnát néha ki kell mosni, vissza kell varrni a gombot.
A kispárna mosható, javítható.

Most már online is: https://www.limina.at/

Erasmus+ Project - 'Overcoming Empathy Fatigue in Youth Work'

Szereplők:

Molnár Kriszta, TANDEM– a forrás
Paola Bortini és Peter Hofmann – a trénerek
Leitrim County Childcare Committee (IE) – a főszervező
Élményakadémia (HU), ALP (AT), Associazione Joint (IT) – a társszervezők

Külön köszönet Berta Tündének és az IIV mentor csapatának.

Írta: Szabó Tömöl Gabriella

empátia

empátiafáradtság