Magunkról
A TANDEM, n. o. egy nonprofit szervezet, mely 2009 augusztusában alakult Pozsonyban.
A szervezet öt alapító tagja: Hodossy Katalin, Hodossy Zoltán, Molnár Krisztina, Rabec István és Urbán Péter.
TANDEM, n. o. missziója:
Olyan körként működünk, amely alternatív módszerekkel, értéket közvetítve fejleszt egyéneket, közösségeket és szervezeteket, hogy azok önértékelésükben és tudatos, felelősségteljes emberi mivoltukban megerősödjenek.
A TANDEM egy mozaikszó. Minden betű egy általunk képviselt értéknek felel meg.
A mint ALTERNATÍV. Képzéseink során a fantázia és a kreativitás központi szerepet játszanak, és segítenek valami újat, valami meglepőt, valami másat tapasztalnunk és teremtenünk, mint a megszokott minták.
N mint NEM-FORMÁLIS. Nem csak azt tartjuk fontosnak, hogy mit csinálunk, hanem azt is, hogy hogyan. Formalitásokkal: szerepekkel, szokásokkal, mintákkal, kategóriákkal eleget találkozunk. Ezért támogatjuk mi a nem-formális eszközöket.
D mint DINAMIKUS. Minden, ami él, változik és fejlődik. Emberek, közösségek, szervezetek. A mozgás, a lendület és a lelkesedés elválaszthatatlan részei az arculatunknak és a tevékenységünknek.
E mint EMBERKÖZPONTÚ. Diák, tanár, családapa, testvér, főnök, beosztott... minden társadalmi szerep mögött ott lakozik az ember. Egyedi, utánozhatatlan és megismételhetetlen. Csak fel kell ismerni. Magunkban és másokban.
M mint MEGERŐSÍTŐ. A legkülönfélébb hatások és ingerek tucatjai között is megőrizni céljainkat, értékeinket, felelősségteljes emberi mivoltunkat és megerősíteni azt. Módszereinkkel és eszközeinkkel ebben is szeretnénk segíteni.
Ezen értékek mentén tartunk képzéseket osztályközösségeknek, iskoláknak, tanároknak, civil szervezeteknek, diákszervezeteknek és egyéneknek.
A „DiNaMit – Diákok, na mit csináljunk?“ program célja a felvidéki magyar középiskolás diákok tudatos állampolgárrá nevelése. Ezt a programot a Csehországban és Szlovákiában tanuló magyar egyetemisták és középiskolások országos ifjúsági szervezete, a Diákhálózat indította el (www.diakhalozat.sk) a Nagyító Alapítvány (www.nagyito.hu) együttműködésével 2005-ben azzal a szándékkal, hogy hozzájáruljon a felvidéki magyar középiskolákban működő diákönkormányzatok hatékony működéséhez.
A négy hétvégés képzés ötlete nyugati minta alapján született. A rendezvény ideje alatt a résztvevők különféle gyakorlatokat oldanak meg és hasznos ismereteket sajátítanak el a nonformális tanítás keretein belül gyakorlati és a vezetői képességek területén a következő témákban: önismeret, kommunikáció, projektmenedzsment, programszervezés és csoportvezetés. A résztvevők ezeknek a képességeknek nemcsak az iskolában tudják hasznát venni, hanem az élet különböző területein is. A hétvégi képzéseket a szegedi Nagyító Alapítvány képzői és a Diákhálózat önkéntesei tartják, a csoportos foglalkozásokat öt felnőtt felügyeli.A DiNaMit három évfolyamban (a 0. 2005/2006-ban, az 1. 2007/2008-ban és a 2. 2008 őszén) több mint ötven diák vett részt a gútai, komáromi, érsekújvári, galántai, szenci, nagymegyeri, kassai, rimaszombati és sok más magyar tannyelvű középiskolából. A program sikerét bizonyítja, hogy egyre több szlovákiai magyar iskolában indult be vagy kezdett el hatékonyabban működni a diákönkormányzat, és hogy az első évfolyamokban résztvevő középiskolás diákok már önkéntes segítőként kapcsolódtak be a következő képzéssorozatba.
A sikerektől felbuzdulva 2008/2009 telén a programban résztvevő lelkes önkéntesek egy csoportja úgy döntött, hogy egy saját szervezetet hoz létre, mely egyének, közösségek és szervezetek képzésével foglalkozik. Erre azért volt szükség, mert a Diákhálózatnak – egyetemista diákszervezetként – nem állt módjában és szándékában tovább biztosítani a DiNaMit program kapcsán létrejött önkéntesek tréneri képzését.
Így született meg 2009 nyarán a TANDEM, n. o. nonprofit szervezet.
Borvák Mária
Pici korában úgy emlegették „a Kis Mosolygós“, amiből a mosolygás a mai napig megmaradt. Hisz abban, hogy a kétkezű munka nem csak a testet, de főleg a lelket nemesíti. Jó pár éves szőlészkedés nem csak gyönyörű borokat, de tiszta gondolatokat is terem(t). Egyetemen számítástechnikával, szabadidejében angol tanítással, utazással, nyaranta idegenvezetéssel tölti idejét. Mindebben egy a közös: az emberközpontúság. Bármikor elfogad egy jó lélekelemzős könyvet, beszélgetést vagy táncfelkérés, ha latin zene csendül. Lábára lépni nem ajánlott. :)
Gaál Julianna

A pozsonyi Comenius Egyetem bölcsészkarának ötödéves hallgatója, magyar-angol szakon, pedagógiai szakiránnyal. Drámapedagógus. Világjáró. Elfoglalt. Ambíciózus. Sokoldalú. Nöiségét szereti szép szoknyákkal kifejezni. Hívö keresztény. Élet-igenlö. Családcentrikus. Érdekli a morális filozófia, szereti a hand-made egyedi dolgokat, táskagyüjtö. Élete egyik legnagyobb élménye, hogy az amerikai Ave Maria egyetem nyolcpárevezös-csapatának tagja lehetett egy évig. A könyvgyüjtö apuka, a kertész anyuka, a színház, a sport és a sok utazás megtanították érdeklödönek, türelmesnek, kreatívnak, kitartónak, és nyitottnak lenni. Ezek az értékek vezették el a Tandem csapatához, és ezen értékek mentén próbál hasznára lenni az embereknek.
Ügyvéd-gyakornok, tréner.
Hodossy Zoltán
A szlovák műszaki egyetemen végzett épületgépészként. Műszaki beállítottságú ember. A mindennapi munkája mellett szüksége van emberekkel foglalkozni, emberek között lenni. Ezért kezdett csoportvezetéssel foglalkozni. Ezt így érzi kiegyensúlyozottnak. Magánéletben, Áron fiának boldog apukája, Katikának boldog férje. Szereti elkápráztatni a körülötte lévőket ügyességével.
Szociológus, tréner, szervezetfejlesztő. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció-szociológia szakán végzett, utóbbin belül a Civil társadalom és nonprofit szervezetek szociológiája szakirányon, de hivatásának gyökerei a komáromi Selye János Gimnázium diákönkormányzatában szerzett élményekből fakadnak. Ennek kiegészítéseként különféle irányokban folytatja a tanulást, melyek közül a coaching, az organikus szervezetfejlesztés és a pszichodráma a legmeghatározóbbak. Fontos szerepet töltenek be életében és szemléletmódjában a művészetek, főképp a színház, illetve a tudatos élet útjainak keresése.
Szabó Eszter

A Szlovák Műszaki Egyetem architektúra, kert-és tájépítészet szakának harmadéves hallgatója. Nagyon élvezi, amit tanul, mert sokat használhatja a kreativitását közben. Annyi mindennel foglalkozik – zenéléssel, énekléssel, természetjárással, művészetekkel, gyerek- és tinicsoportok vezetésével –, hogy a szabadidő szinte ismeretlen fogalom a számára.Amire viszont mindig szán időt, az a családja. Nagyon fontos szerepet játszik az életében az Istenbe vetett hite, az embertársai elfogadása és a tolerancia. Szeret erdőt-mezőt járni, rácsodálkozni apró dolgokra, lélegzetvétel nélkül sokáig nevetni, kérdéseket feltenni és válaszokat keresi. És aludni. Nagyon sokat foglalkozik gyerekekkel és tinikkel: szereti figyelni, ahogy formálódnak, alakulnak, rádöbbennek rengeteg válaszra és új kérdések érlelődnek bennük. Nagyon boldog, ha segíthet nekik és kiveheti a részét belőle, hogy önmaguk merjenek lenni.
Rabec István
Ajnácskői születésű, de az élet azóta Pozsonyon keresztül Budapestre sodorta. Jelenleg ott él. Foglalkozik sok mindennel, de végzettsége szerint magyar-történelem szakos tanár. A tanítást is kipróbálta, szerette is, de túl sok izgalmas dolog vonzotta még. Jelenleg muzeológus, kutató (nyelvész-féle) és tréner. Már kiskora óta érdeklik az emberek. Szereti őket és szeretne segíteni nekik. Ahogy lehet. Hisz abban, hogy az embereknek nem halat kell adni, hanem halászni „kell” megtanítani őket. Persze, csak ha ők is akarják.
Urbán Péter
A pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának német szakos doktorandusz hallgatója. Tudásának és (élet)tapasztalatának javát koblenzi, brémai, maastrichti és bécsi tanulmányi utakon szerezte. Külföldi élményei felejthetetlenek, otthon mégis a Felvidéken érzi magát: Gömörben, ahonnan származik, és Pozsonyban, ahol 2001 óta él. Büszke palóc gyökereire, és tiszteli a hagyományokat, de nem fél a változásoktól sem. Szereti az embereket, a könyveket és a focit. Így, ebben a sorrendben. Jelmondata: If you want to be happy, be. Ebben szeretne segíteni másoknak is: hogy megtalálják a boldogságukat. Szerinte az önismeret útja vezet el hozzá.
Vaszily Tímea
Kockás nyári abroszon az eperfolt. Békaénekben a ritmus. Tanár és diák. Énekes és hallgató. Szeret nyelveken szólni, lehetőleg minél többön egyszerre.
Megtisztulni a hegyekbe, az erdőbe jár. Teremtés-védő. Perlekedő Isten-hívő.
Kíváncsi. Mindent megszagol. Akkor üdül fel, ha másokat is felüdít.
Magyar-német szakos bölcsész. Komáromban született 1982-ben.
Zalka Judit
A csilizradványi alapiskola alsó tagozatán tanít. Szereti a hivatását, mert látja a változásokat, amit munkájával kivált. Gyerekekkel cserkészként is foglalkozik. Szabadidejében olvas, rajzol, zenél (kedvence a hegedű) és bábokat készít.

Zachar Erika
Végzettsége szerint közgazdász, a Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem Külkereskedelmi Karán végezte tanulmányait. Jelenleg fővárosunkban tevékenykedik egy fordítóiroda projektkoordinátoraként, otthon a Dunaszerdahely melletti Hodosban és egyre inkább Ipolyságon érzi magát. Ha teheti, sokat olvas, túrázik és filmeket néz. A képzések és csoportvezetés világába 2007-ben robbant be, és azóta is ízlelgeti.
A képzői kör tagjain kívül van még egy ember, aki fontos szerepet játszott a TANDEM megalakulásában és aki azóta is nagyon szorosan kötődik a szervezethez:

Szűcs István - a TANDEM, n. o. "keresztapja"
2000 óta foglalkozik személyiség- és közösségfejlesztő csoportok vezetésével. Szegeden szerzett szociális munka diplomát, és számos csoportvezetési technikában képződött. 2005 óta tart egyéni tanácsadásokat, vezet segítő beszélgetéseket és dolgozik trénerként., mindezt főállásban. Az ingereket a szabadidejében is vadássza, szereti az önfeledtséget, figyeli a környezetét, beleengedi magát az élményekbe, fontosnak tartja megélni az érzéseit és tenni magáért. Ja, és mindene a szülőhelye, a Viharsarok!
„Hogyan jövök én a TANDEM-hez? A kapcsolatunk még 2006-ban négy hétvégés képzés megtartásával indult, aztán szerelem lett belőle az emberekbe, akik létrehozták. Tisztelem a céljaikat és minden tőlem telhető módon támogatom őket az elérésükben, mert azt gondolom, alázattal, tudatosan, hozzáértően és hatalmas jókedvvel tesznek a velük kapcsolatba kerülő emberek fejlődéséért. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, mikor megkértek, legyek a szervezet »keresztapja«. Most élvezettel figyelem a »gyermek« fejlődését.”

